Fronthatás kamarazenével

2017. április 13. - tavaszifesztival

Azt mondják, a művészetet a legborzalmasabb időszakok inspirálják a leginkább. A Classicus Ensemble és művészvendégei azt mutatják be a kétnapos, négykoncertes minifesztiválon, hogy az I. világháború árnyékában milyen művek születtek. A Múzsák csöndje - Múzsák hangja április 15-16-án hallható a Pesti Vigadóban. 

Jó beülni egy kamarazenekari próbára. Még akkor is, ha kicsit kirekesztve érzi magát az ember. Az egymással szemben ülő kvartett tagjai ugyanis félszavakból vagy fél hangokból is értik egymást. A hegedűs Rácz József füle, mint a denevéré, még azt is tűpontosan hallja, hogy van behangolva a vele szemben ülő Zétényi Tamás csellója. Aprólékosan próbálnak, minden egyes változtatást ceruzával jegyzetelnek. A csellista mögött ülök, látom, hogy grafittal és piros-kék postaironnal ír a kottába. Ütemeken igazítanak, elveszett nyolcadokat csípnek el, otthon begyakorolt új ujjrendet mutatnak meg a többieknek. Aktívak mind a négyen, a hegedűművész Baksai Réka és a brácsás Tornyai Péter is. Demokrácia van, bár látszik, hogy Zétényi Tamás kezében a négy koncert.

17_04_15-16_muzsak_csondje_kep_2000x2000_px.jpg

Múzsák csöndje - Múzsák hangja

Tulajdonképpen az interjúra is ő kapható egyedül – a koncertsorozat összeállítása amúgy is a harmincas évei legelején járó csellóművész érdeme. Azaz, ahogy mondja, az ötletet lopta Steven Isserlis csellistától, aki a Music in Time of War (Zene a háború alatt) című hangversenyt szervezte az egyik legnagyobb presztízsű londoni kamarazenei teremben, a Wigmore Hallban. Erről jutott eszébe Zétényinek, hogy beletekintsen az I. világháború körül írt művekbe. Az elmúlt évszázadok kamarazenei termésének valószínűleg nincs még olyan négyéves szelete, mint ez a korszak. Részben azért, mert a francia zeneszerzőknek, különösen a párizsiaknak nem állt rendelkezésükre szimfonikus zenekar, és ha azt akarták, hogy a műveiket előbb bemutassák, minthogy a legtöbb muzsikus visszatér a frontról, akkor kamarazenekari művet kellett komponálniuk. Például Debussy is – dokumentálhatóan – ezért fordult e műfaj felé. Kocsis Zoltán teóriája volt: Bartók Béla Ady-dalokat akart írni, de aztán lemondott róla, mondván külföldön úgysem értenék Adyt, túl sok réteg van a költészetében, gyakorlatilag lefordíthatatlan és magyar nyelvű énekes kell hozzá. Egyszerűbbnek tartotta, ha vonósnégyest ír, mert ki tudja, meddig tart a felfordulás, a vonósnégyes meg kompakt műfaj. Azon lamentált: négy embernek ő is betanítja, turnézhatnak, nem kell hozzá hatalmas együttes. Így komponálhatta az Ady-dalok anyagát egy vonósnégyesbe. 

Ahogy kutatott Zétényi Tamás, kiderült, rengeteg darab készült abban az időben. Mint meséli: úgy állítottak össze négy koncertet, hogy egyáltalán nincs benne resztli. A legjobb szerzők legjobb művei sorakoznak – Sztravinszkijtől Elgarig, Schoenbergtől Bartókig.

1382461_10151918814520041_1922558598_o.jpg

Zétényi Tamás – Fotó © Sutyák János, Arnóth Balázs / zetenyitamas.hu

Alapvetően az egyes koncertek műsorában inkább a praktikum, mint a fennköltség kapott helyet. Mivel sokat turnézó, foglalkoztatott művészek muzsikálnak együtt, fontos szempont volt, hogy ki hogyan ér rá, miként lehet a koncerteket minél változatosabban felépíteni, valamint hogyan lehet minél többféle kamaracsoportot összeállítani egy-egy koncerten. Ahogy az is szempont volt, hogy mind a négy programban legyen egy Kodály mű, hiszen Kodály-év van. A komponista születésének 135. és halálának 50. évfordulóját ünnepeljük, ráadásul Kodály az I. világháború körül elsősorban kamarazenei műveket írt. 

Arról kérdezem a csellóművészt, miért akartak négy koncertet, fesztivált a fesztiválban, miért nem elégedtek meg egyetlen fellépéssel. Ez a forma már tavaly is bevált – mondja Zétényi Tamás. Akkor négy koncerten Beethoven összes szimfóniáját játszották el korabeli kamarazenei átiratban. Most pedig bőségesen akadt kamarazenei lehetőség az I. világháború idején írt művekből.

Classicus Ensemble

Önállóan is élvezhető mindegyik koncert, de együtt különösen szép képet ad arról, melyik komponista hogy állt a háborúhoz. Ravel például lelkesedett, mikor írta a Trióját. Saját bevallása szerint sokkal rövidebb idő alatt befejezte, mint eltervezte – csak azért, hogy minél előbb bevonulhasson. Más zeneszerzők kezdetben támogatták a háború gondolatát, aztán meglátták, mennyire borzalmas. Ilyen volt Elgar is, aki a „pálfordulás” hatására írta az Une voix dans le désert című művét. Bartók Béla Ravel ellenpontja volt, ő az első pillanattól elutasította az egészet, sőt az ezzel kapcsolatos szorongásait bele is írta a Vonósnégyese harmadik tételébe.

A hangversenyeken a harmincas generáció krémje lép fel. Van köztük sokszoros versenygyőztes: a mezzoszoprán Vörös Szilvia, Balog József zongorista és Zalai Antal hegedűművész. Többen a Zeneakadémia fiatal tanárai: Fülei Balázs, a kamarazenei tanszék vezetője, ott tanít Fehérvári Zoltán, Pintér Dávid hegedűt oktat, Bársony Péter brácsát, hogy csak néhányat említsünk azok közül a művészek közül, akik színpadra lépnek a két nap során. Nem könnyű egyeztetni, de egy éve így készül minden közreműködő, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a négy koncert már régóta biztos pont mindenki naptárában.

Beszélgetünk arról is, mennyire népszerű műfaj a kamarazene. Szerencsére vannak együttesek és nagyon jó nyári fesztiválok, például a Kaposfest vagy a budapesti Fesztiválakadémia, ugyanakkor Zétényi Tamás arra is kitér, hogy kifejezetten kevés az olyan együttes, amely annyi időt és energiát fordítana a kamarazenélésre, amennyit a műfaj megérdemelne. Nemcsak azért, mert képtelenség megélni belőle – mert tényleg az –, de az elszántságot sem igazán érezni. Mindez azért fura, mert mindenki ezt szereti csinálni leginkább, annyira otthonos ez a forma.

A nézőknél sincs eléggé reflektorfényben a kamarazene. Az aktív zenelátogató közönséget sem mindig lehet megszólítani ezzel. Pedig sokkal személyesebb, hiszen arca van annak a négy muzsikusnak a színpadon. Sokkal könnyebb azonosulni velük, mint egy hatalmas, „arctalan” szimfonikus zenekarral, ahol leginkább a karmester és az ő egyénisége dominálja a hangzást. A kamarazene esetében a négy egyéniség egyenrangú. Másodpercről másodperce változó kölcsönhatásukból születik minden.

Szerző: Szemere Katalin

A bejegyzés trackback címe:

http://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr4212420283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.