Mesés szenvedéstörténet dobozba zárva

2017. április 14. - tavaszifesztival

Tíz táncos egy dobozban, kintről egy bűvész irányít, a közönség pedig négy oldalról figyeli a bizarr mesét. A Badora Társulat és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekarának Lajtha című előadását április 19-én mutatják be a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Pesti Vigadó Dísztermében. Barta Dórával, a darab koreográfus-rendezőjével beszélgettünk, és a próba pillanataiba is beleshettünk.

17_barta-dora_kun-attila_domolky-foto.jpg

Barta Dóra Fotó © Dömölky Dániel / Fidelio

Puha táncszőnyeg, körben tükrök és balettrudak, hatalmas ablakok padlótól plafonig. A beszűrődő napfényben sziluettként látszik a táncosok alakja, ahogy távolodnak, újra egymásba fonódnak, és a testüket csavarva, alakítva mesélik a történetet. Az ablakon át a forgalmas Könyves Kálmán körútra látni, a teremben a zajos külvilág kontrasztjaként csak a lépések és ugrások zaja hallatszik, a háttérben pedig néha megszólal Lajtha Capriccioja. A Müpa próbatermében járunk, ahol a Badora Társulat két táncosa Lajtha és a múzsa jelenetét gyakorolja Barta Dóra koreográfus-rendezővel.

 „Ahogy a cápa nyitja a száját, úgy nyílnak ki a kezeid” – visszhangoznak Barta Dóra instrukciói a teremben. „A munkám során általában megtalálom a mozdulathoz illő hasonlatot” – meséli kicsit később. „Ha ez mégsem sikerül, akkor nagy vehemenciával helyezem bele magam a szituációba.” És valóban, ha a szavak nem működnek, a táncművésznő hirtelen Lajtha mellé kerül, és megmutatja, hogy képzelné el a jelenetet.

170329_lajtha_proba.jpg

A Badora Társulat próbája  Fotó © Müpa

A táncban szerinte fontos, hogy minden egyes mozdulathoz hitelesség, valós tartalom kapcsolódjon. „Nem elégszem meg azzal, ha a mozdulat csak önmagában szép. Az általam képviselt, amúgy alapvetően esztétikusnak nevezhető formavilágba minden módon igyekszem beleilleszteni a groteszk, abszurd tartalmakat is, a valószerűség igénye miatt.”

A munkafolyamat elején a rendezőnő bevezeti a fő szándékaiba a táncosokat, hogy úgy kezdjék el tanulni a koreográfiát, hogy tisztában vannak az alapmotívumokkal.

170329_lajtha_proba3.jpg

A Badora Társulat próbája  Fotó © Müpa

Ménesi Gergely ötlete nyomán keresték meg Barta Dórát a Nemzeti Táncszínháztól, hogy lenne-e kedve Lajtha László Capriccio című zeneművével foglalkozni. „Meghallgattam a zenét, elolvastam sok elérhető anyagot, és már a legelején azt éreztem, hogy Lajtha személyisége és életútja sokkal jobban izgat, mint a megírt mese” – eleveníti fel az első találkozást a koreográfusnő. A darabban közreműködő Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekarának karmestere, Ménesi Gergely egyetértett a gondolattal, így kezdett el formálódni a darab, amiben a Capriccio története mellett a hangsúly Lajtha László személyére került. Felépült egy új világ, melyben természetesen a mese is megtalálta a maga helyét – a fő alkotói szándék mellett, hogy Lajtha Lászlót, mint egy különleges, egyedi életutat bejárt zeneszerzőt helyezzen a fókuszba. „Ha a zenéjét hallgatom, rá gondolok, az izzó, kreatív belső világára.”

„Nehéz sorsú ez a Lajtha, hajszállal van tele a szája” – mondja nevetve a koreográfusnő a pillanatnyi szünetben, amíg az egyik táncos megszabadul a zavaró hajszáltól. Lajtha a lövészárokban is komponált, a Capricciót pedig a második világháborúban, a bombázások idején írta. „Őt sem világháború, sem élethelyzet, sem terror nem billentette ki. Alkotott, megállás nélkül” – meséli tisztelettel a hangjában Barta Dóra. „Nem volt megalkuvó típus. Kitartott elvei mellett, olyan helyzetekben is, amikor sokan meginognának.”

17_04_19_lajtha_capriccio_web.jpg

Lajtha - Capriccio

A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa – általában így határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét. „Lajtháról nincs annyi anyagunk, mint Bartókról és Kodályról, holott éppen lehetne. Vannak, akik számára még a neve sem igazán ismert. Foglalkoztat ez a tényező, lehetőségeimhez mérten, ahol tudom, méltó helyén kívánom őt láttatni, zenéjét hallatni” – mondja a rendezőnő.

Egy kritikus írta egyszer Barta Dóráról, hogy szeret élettörténetekkel foglalkozni: valós személyeket vagy irodalmi textúrában megszületett, elképzelt fantazmagóriákat is szívesen emel egy új darab középpontjába. „Valószínűleg azért, mert a lélek érdekel. Nem a történetek izgatnak, hanem a történeteken belül sodródó, a nehézségek ellenére létező, nem összetört ember. Számomra Lajtha is ilyen – a környezetében történő drámai veszteségek ellenére árad belőle a mese.”

Bár nem szereti, ha címkéket aggatnak rá, elmondása szerint alapvetően klasszikus alapú, kortárs illetve modern tánc kategóriába sorolhatóak az előadásai. „Nagyon szeretek a klasszikus balett technikáját jól ismerő, és azt magas szinten képviselő táncművészekkel dolgozni, úgy, hogy a koreográfiáimban azt mégsem demonstratív szándékkal jelenítem meg. Érdekel a mozgás invenciója, hogy hogyan lehet már megszokott, ezerszer látott pillanatokat nem ismételni, hanem új csapásokat, új utakat keresni.”

Üvegbúra előzetes

Az utóbbi időben sok olyan mű bukkant fel Barta Dóra munkásságában, ami komoly, már meglévő zenei vonalvezetés vagy irodalmi szövegek alapján született. „Most a kortárs táncszínháznak azt a szabadságát szeretném élni, hogy bejössz a balett-terembe, vannak érzeteid, és a mozdulat önmagában kezdi el jelenteni azt, amiről beszélsz, nincs szükség narratív szál vezetésére.” A Kecskemét City Balettel a Költészet Napja alkalmából Bolero premierre készülnek, a Badora Társulattal pedig az Ördöghomok című előadás felújítását kezdik a premier után.

És mit szeretnének elsősorban átadni a bemutatóra készülő Lajtha-darabbal a közönségnek? „A fantázia és realitás világában egyaránt létező alkotó rendíthetetlen szárnyalását, egy olyan világban, ahol a személyes környezete ezt nem egyértelműen támogatja. A negatív hatások ellenére az alkotásból fakadó energia és a művészet győzedelmeskedő ereje az üzenet.”

Szerző: Szakszon Réka

A bejegyzés trackback címe:

http://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr8512424183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.