A zongoraverseny, amitől minden pianista retteg

Van egy zongoraverseny, ami minden zongoristának olyan, mint a hegymászóknak a K2 csúcs. Kevesen vannak, akik megpróbálják, még kevesebben akik sikert is aratnak vele. Van azonban egy ifjú tehetség, aki nemcsak meghódította és kitűzte lobogóját a híres-hírhedt zongoraversenyre, de azóta is visszatér a csúcsra. A Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége abban a kivételezett helyzetben van, hogy rögtön a nyitónapon tanúja lehet a csúcshódításnak. Gyenyisz Macujev és a Nemzeti Filharmonikusok műsorán ugyanis szerepel Rachmaninov III. zongoraversenye.

rachmaninov_1799212c.jpg

A dúsgazdag földbirtokos fiaként született Rachmaninov élete első zongoraversenyét (fisz-moll) még a pétervári konzervatóriumban, alig 19 évesen írta és mutatta be. Tehetségéről sokat elmond, hogy utolsó konzervatóriumi vizsgáját azóta is példa nélküli eredménnyel zárta. A vizsgabizottság elnöke, Csajkovszkij - aki egyébként az ifjú Rachmaninov példaképe volt - négy plusz jellel körbevett ötösre értékelte. A kezdeti nehézségek után - első szimfóniája óriási bukás lett - mindhárom pályán, komponistaként, zongoristaként és karmesterként is egyre-másra halmozta a sikereket. 

A rettegett III. zongoraversenyt 1908 nyarán, az onegai családi birtokon kezdte el komponálni. A közelgő észak-amerikai turné miatt idő szűkében volt, így amikor 1909 őszén hajóra szállt, a darab még messze nem volt kész. Mivel a hajón nem volt zongora, Rachmaninov egy kartonból készült gyakorlótáblán tökéletesítette és memoralizálta a művet. A bemutatóra végül 1909. november 28-án került sor New Yorkban, ahol maga a mester adta elő új kompozícióját, a Walter Damrosch dirigálta New York-i Szimfonikus Társaság (a későbbi New York Symphony Orchestra elődje) kíséretében. Hat héttel később a nagy rivális Gustav Mahler vezényelte New York-i Filharmonikusokkal is eljátszotta az új darabot. Utóbbi koncertélményt Rachmaninov mindig nagy becsben tartott emlékként őrizte, és  a két karmester-komponista között szoros - bár Mahler 1911-ben bekövetkezett halála miatt sajnos rövid életű - barátság szövődött. A turné átütő sikere ellenére Rachmaninov alig várta, hogy végre elhagyhassa Amerikát. Halálosan untatta, hogy mindenhol mindenki kedves vele, úgy érezte, ez a környezet teljesen leépíti a személyiségét. 1910 februárjában magányosan és honvágytól gyötörve tért haza Oroszországba.

Bár a III. zongoraverseny fogadtatása arányaiban kedvező volt, néhány zongorista panaszkodott, hogy a nagyjából 40 perc hosszúságú mű túl hosszú és fárasztó. Érdekes megjegyezni, hogy bár Rachmaninov az általa generációjának legjobb zongoristájának tartott Josef Hofmannak  dedikálta a művet, Hofman soha nem játszotta el nyilvánosan a III. zongoraversenyt. Ő maga azzal indokolta, hogy nem neki való a darab, azonban olyan pletykákat is suttogtak, hogy Hofman keze túl aprócska a nagy hangközök kényelmes lefogásához. A kivételes technikai tudást és muzikalitást igénylő mű hamar a legrettegettebb zongoradarabok között találta magát. Gary Graffman többször is sajnálatát fejezete ki, hogy nem tanulta meg még ifjú korában, amikor - az ő szavaival élve - még nem ismerte a félelmet. 


Gyenyisz Macujev Rachmaninov G-moll Alla Marcia prelűdjét (Op. 23.)  játssza

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr287274947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

taffer 2015.03.17. 07:52:41

Nyugodtan írjad Rahmanyinovnak, a magyaros átírás még pontosabb is... akinek, mint tudjuk, nagy keze volt: www.youtube.com/watch?v=ifKKlhYF53w

Netuddki. 2015.03.17. 08:53:00

"Mivel a hajón nem volt zongora"

Ha lett volna zongora a hajón, nem biztos, hogy Amerikába ért volna...

tavaszifesztival 2015.03.17. 10:54:16

@taffer: Valóban, a magyar helyesírás szabályai szerint Rahmanyinov lenne a helyes írásmód, de miután a művész végakaratában úgy rendelkezett, hogy az emigrációban általa használt formában - vagyis Sergey Rachmaninov - használják a nevét, ez kivételt képez.
Ugyanúgy, ahogy Igor Stravinsky esetében is.

Pirx pilóta · http://late-modern.blogspot.hu/ 2015.03.17. 11:09:34

No és a Ragyogj! című filmben elég jól misztifikálták is a R. III. zongoraversenyt; bár máig nem tudom, hogy a film mennyire fedi a valóságot, tényleg ez a darab okozta-e Helfgottnak az idegösszeomlást; úgy egyáltalán, mennyire van összhangban a filmbeli zongorista a valóságossal, aki ugye azóta újra koncertezik.

István Dauner Nagy 2015.03.17. 11:22:02

Csak azért, nehogy a járatlan eltévedjen: A III. zongoraverseny is nagyon szép, mindazonáltal a mellékelt youtube-videón Macujev az Op.23 No.5ös g-moll prelűdöt (Alla marcia) játssza. Bizonyára a zongoraverseny utáni ráadásként.

tavaszifesztival 2015.03.17. 11:44:59

@István Dauner Nagy: Kedves István! Köszönjük a kiegészítést, már oda is írtuk!

bögöbö 2015.03.18. 13:35:27

Annyit talán érdemes megemlíteni, hogy az első (általam igencsak kedvelt) szimfónia bukásában (az általam szintén igencsak kedvelt :) ) Glazunovnak is döntő szerepe volt, aki bizony tök részegen jelent meg a bemutatón (ahogyan a próbákon is) és a leírások szerint teljesen szétkalimpálta az előadást. Többször le is állt a zenekar, ami -valljuk be- nem épp a sikeres bemutató kulcsa... :) Szegény Rahmanyinov -kishitűségből- vissza is akarta vonni a művet, ami így csak évtizedek múltán került méltó helyére. Üdv: Bagó Balázs (szia Daunerni! :) )