Ki az igazi Gombóc Artúr?

A mindig vidám író, aki igazi sztárokat teremtett. Neki köszönhetjük többek között Süsü, Mirr-Murr, Pom Pom, Festéktüsszentő Hapci Benő és A nagy ho-ho-ho-horgász figuráját is. A Keménykalap és krumpliorr „elátkozott fagylaltosát” Kisújszállás mindig mosolygó egykori fagylaltárusáról, Bagaméri Mihályról mintázta, míg a fogyókúrával reménytelenül harcot vívó Gombóc Artúr alakjában számos önéletrajzi vonás is van.

csukas_istvan.jpg

 fotó: Csibi Szilvia, Nők Lapja

A gyerekek mellett rengeteg felnőtt is ellágyul, ha meghallja Lesből támadó szárítókötél, Radírpók, Madárvédő Golyókapkodó, Főkukac, vagy éppen Órarugógerincű Felpattanó nevét. Csukás István mítoszokat teremtett. Máig azt vallja, a gyerekeknek úgy kell írni, ahogy a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban, mert érzékenyebbek. Szerencsés alkat, ugyanis bármikor „vissza tud menni” gyerekkorába egy névért, emlékért, egy történetért, vagy a legfontosabbért, a gyerekek látásmódjáért és gondolkodásáért.

Andersennel egy napon született, csak éppen 131 évvel később. Erre akkor jött rá, amikor egyik születésnapján bement a televízióba, és ott állt néhány színész jelmezben. Meghatódva mondta, hogy nem kellett volna, amikor is közölték vele, hogy csak Andersen születésnapja miatt vannak ott. Az egybeesésnek köszönhetően ráadásul Csukás István születésnapján, április 2-án ünnepeljük a gyerekkönyvek világnapját is.

csukas_hegedu.jpg                                      forrás: www.pim.hu

Költői indulásától számítva aránylag későn kezdett el gyermekirodalommal foglalkozni. Sőt, kezdetben nem is írónak, hanem hegedűművésznek készült. A Kodály szentélynek számító tarhosi zeneiskolában tanult, ahova akkoriban – a belföldi járatnak köszönhetően – repülővel jártak le a tanárok a Zeneakadémiáról. A kis Csukás Istvánra a kor legnagyobb hegedűművésze, Zathureczky Ede figyelt fel. Csukás István azonban a zene helyett az költészetet választotta, írás közben a világot ugyanis neki kell újrateremtenie. A költői pálya egyik gyerekkori barátjának is köszönhető, aki a 17 éves Csukás verseit beküldte a Magyar Rádió diákköltők számára kiírt pályázatára, ahol első helyezést ért el.

A gyermekirodalom felé Kormos István irányította, első meséje az Egy szürke kiscsacsi története volt. A kisiskolások legkedveltebb könyveinek listájára A téli tücsök meséi című regénye a mai napig rendre felkerül.Egyik legismertebb munkája pedig kétségtelenül Süsü, a sárkány kalandjai. A gyerekek fejében személye annyira összekapcsolódik a híres egyfejűvel, hogy Csukás Istvánt gyakran Süsü bácsinak hívják. Azonban Süsü figuráját nem is ő, hanem Miroslav Nastosijevic nevű szerb író találta ki.   

csukas_susu.jpg

 Rajzolta: Sajdik Ferenc, forrás: www.pim.hu

Emmy-díjjal is büszkélkedhet, 1975-ben ugyanis a Keménykalap és krumpliorr nyerte el a hollywoodi televíziós fesztiválon a fesztivál Nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet. A díjátadóra azonban nem engedték kiutazni őket. Érdekesség, hogy akkoriban a színes film is Cocom-listán volt, ezért a Keménykalap és krumpliorr másodosztályú cseh vagy NDK nyersanyagra készült. Az amerikaiak a gyatra minőség miatt először nem is vették meg a filmet, a hibákat Svájcban kellett kijavítani víz alatti retussal. A film fagylaltárusa, Bagaméri emlékére pedig 2013-ban Kisújszálláson még szobrot is állítottak. Pintér Attila szobrászművész az arcát az „igazi Bagaméri” egyik lányáról fennmaradt képről mintázta, mivel Bagaméri Mihálytól csak olyan fotó maradt fent, amin nem látszik az arca.

                       
 bagameri_szobor.jpg bagameri_eredeti_kep.jpg
forrás: panoramio - Ignácz Csaba                                                               forrás: hagyaték

Van azonban Csukás Istvánnak egyik másik arca - vagy ahogy ő nevezi, szárnya - is, ez pedig a költészet. Az irodalomtörténet a 20. század egyik legnagyobb lírikusának tekinti, verseit azonban a mesék és a rajzfilmek árnyéka eltakarja. Április 11-én a Költészet Napján a Müpában a lírikus Csukás Istvánt ismerhetjük meg, akinek műveiből életöröm, zene és öröm árad, de fellelhető bennük a játékos-reménytelen költői lét és az elmúlás is.    

És hogy például hol ér össze a gyermekírói és a lírai életmű? Egy nemrégiben megjelent interjúból kiderült, hogy ki Csukás István legkedvesebb figurája: „Gombóc Artúr, aki összepréselt csőrrel fogyókúrázik, és csak csokit eszik. Én sem tudok felrepülni a kéményre. A testem és a lelkem is olyan. Nem vagyok karcsú, de nem érdekel. Sőt! Én vagyok Gombóc Artúr!” S ez a gondolatkör részben a Visszatért húsz kiló című versben is megjelenik:

Visszatért húsz kiló Csukás István,                                
szuszogva töltjük ki a nadrágot.
Mivel is köszöntsem, a cukrot nem szeretjük,
férfinak meg nem szoktak adni virágot.

Sört emelek hát, most már úgyis mindegy,
faggatom fölénnyel, mivel ő a kisebb:
hol jártál testem szabad, csavargó része,
milyen ördögöt féltél és milyen istent?

Milyen angyal dajkált és milyen álmot
sugdosott a vakon elenyésző sejtek
csillagporként szállongó tömegébe, s üres
zsebébe milyen világűrnyi Hiány rejtett?

Mert semmi sem történik véletlen,
kicsi s nagy ugyanaz távcsőnek két vége –
mindegy, hogy melyik felén leskelődünk,
belelátunk szorongva Isten kiürült szemébe.

Ilyen volt születésem? S ilyen lesz, mondd,
ilyen egyszerű s könnyű majd a halálom?
Nem vissza-visszatérő részletekben, egyszerre
tűnünk el, s ásít még egy utolsót a hiányom.

                                                                                       

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr398559258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.