Négy boldog zenész – 15 éves az Accord Quartet

Jóformán törzstagjai a budapesti fesztiválprogramoknak, játszottak a szép emlékű Kultiplexben, az AKKU-ban, a 3-as metró előterében, a Dandár Fürdőben. Az idén 15 éves kvartettet a Pesti Vigadóban ünnepelheti a közönség április 17-én.

Muzsikáltak színházban is, az Örkény Borisz Godunov előadásán egy kosárszerű valamiben húzták-eresztették őket a színpad fölé. Nyitottak, érdeklődők a népzene, valamint a jazz iránt. „Egy dolgot tudatosan kerültünk, a crossovert, pedig kaptunk a konyhára igen sokat ígérő ajánlatot is” – meséli Mező Péter a formáció első hegedűse. 

16_04_17_accord_quartet_c_viviennaomi_photography_001.jpg© Vivien Naomi Photography

Az április program nem öleli, nem is foghatja át teljesen az eltel másfél évtizedet, de jelzi a fontos célokat, állomásokat. „Klasszikus felépítésű programot terveztem, bécsi klasszikussal kezdünk, Mozart Esz-dúr vonósnégyesével. Gyakran játszottuk ezt a zseniális darabot, a hat Haydnnak ajánlott kvartett egyikét. Szerzője beleadott apait-anyait, hogy megfeleljen a műformát igazán jelentékennyé tévő mesternek” - mondja a Mező Péter.

„Nagyon korán, 18-19 évesen kezdtünk kvartettezni, most is csak 32-35 között vagyunk.  Gyorsan elröpült ez a 15 év, mintha tegnap kezdtük volna.” Az 1900-as évek első tizedeiben Magyarország kvartett nagyhatalom volt. A Kerpely, a Magyar, a Végh Vonósnégyes, stb., örökségét kellene életben tartani, ugyanakkor egzisztenciálisan is a víz színén maradni. Veér Csongor és Mező Péter két-két gyerekről gondoskodik, Kondor Péter egyről.  „Az elmúlt két évben kevesebb koncertünk volt, mert beláttuk, hogy pusztán a vonósnégyesből nem lehet megélni. Fel kellett építenünk a személyes pályánkat. Ölveti Mátyás Debrecenben tanít cselló szakon és kamarazene órákat is ad, tag Szabó Balázs Bandájában. Kondor Péter most kezdte el szolgálatát a Magyar Állami Operaház zenekarában, Veér Csongor az egyre népszerűbb Eszterlánc mesezenekar tagja, a Kaláka folytatásaként tekinthetünk rájuk, tag a Pintér Béla társulatban. Én az Óbudai Danubia Zenekar koncertmestere, a Zeneakadémia tanára vagyok. Egy repertoár mű előadása előtt is legalább három próbára van szükségünk. Ezért összehangoltan kezeljük a naptárainkat, mindenki látja a másik három elfoglaltságát, Csongor szerint úgy néz ki, mint a Tetrisben a game over előtti állapot – vagyis mindegyikünk sokat dolgozik, méghozzá sikeresen. De így gyorsan reagálhatunk a megkeresésekre, épp most jött egy friss felkérés Varsóból.”

A gyorsan elszelelt másfél évtizeddel kapcsolatban Mező Péter azt állítja: „Rendkívül szerencsések voltunk, 2001-től három-három alkalommal lehettünk a Bécs-Budapest-Prága Nemzetközi Nyári Akadémián, a Santanderi Fesztivál akadémiáján, eljutottunk az Orlando Fesztiválra. Rengeteget köszönhetünk a nemrég elhunyt Devich Sándornak, ő tanított meg bennünket emberségesen kvartettezni, együtt létezni.  Milyen jól jött ez, amikor 10 hónapra kiköltöztünk Madridba és együtt éltünk 42 négyzetméteren. Rainer Schmidtnél a Hagen Quartet második hegedűsénél tanultunk. Őt és Walter Levint még két tanéven át követtük Bázelbe.  Rainer Schmidttől megtanultuk, nem az érzelem központú, hanem az érzelem vezérelt előadásmód az, aminek értelme van. Mi már tudjuk Bartókot és Ligetit úgy játszani, mintha klasszikusok lennének, a mából nézve persze azok is. Bizonyos egyetemeken, ha a Bartók vonósnégyesekről esik szó, a mi YouToube-on található II. vonósnégyes felvételünkkel illusztrálják az előadást.”

Legalább 15 év áll még előttük. Immár ők is tanár sorba kerültek. Tárt karokkal várják az Accord tagjait az Egyesült Államokbeli Rutgers, illetve Youngstown Állami Egyetemeken, ahol kurzusokat tartanak, és persze koncerteznek is. „Ma egy zenész egyetlen munkából nem tud megélni. Én egyébként nagyon élvezem, hogy ötféle feladat vár egyszerre, hogy tűzijáték van az agyamban.  Az előnyök mellett látom a veszélyt: az ember szétforgácsolódhat, tehát meg kell húzni a határvonalat, mi hakni, mi felelősségteljes feladat. Ha beláttad, hogy ebből a hivatásból nem lehet meggazdagodni, már ezzel egy nagy lépést tettél afelé, hogy boldog zenészként éld az életedet. Fontos a lélek egyben tartása, fontos a sport, mert hasznos energiát ad a jó minőségű munkához. Lépésről lépésre lehet csak előrehaladni. Igen, gyorsan eltelt ez a másfél évtized, de mi nem versenylovakként indultunk a pályának, hanem hosszú távra terveztünk.  Ami pedig a kamarazene iránti érdeklődés apályát illeti, ezen az ügyön is dolgozunk. Ősszel elindítottam egy sorozatot, egy one man showt-t a Klebelsberg Kultúrkúriában BachElit címmel. A felnőtt közönséget inspirálom, éljék át a komolyzene szépségeit. Meghívtak Dunaújvárosi Egyetemre, külföldi terveket is szövök. A nyáron pedig egy szórakozóhelyen három alkalommal hasonló, illusztrált előadásokat tartok. Ismétlem, csak 32 és 35 között vagyunk. Semmiről sem késtünk el.”

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr408630602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.