A hiú álmok kergetése közben elszalasztott élet

Éppen 150 éve írta Henrik Ibsen a Peer Gyntöt; és a norvégok hőse körbeutazta a világot. Összeszedtük a legizgalmasabb színházi állomásait – operától a balettig, fesztiváltól a nyolc címszereplős előadásig. Az egyik különlegességet, a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének produkcióját, április 10-én láthatjuk az Operaházban.

grieg-clug_peer_gynt_c_tiberiu_marta_kicsi.jpgFotó © Tiberiu Marta

Sokan úgy vélik, Ibsen művétől elválaszthatatlan Grieg zenéje, más alkotók szerinte pedig épphogy már frissítőbb, kortárs zene hozzá kellene hozzá. Több zeneszerzőt is megihletett a történet; vegyük mindjárt Werner Egket, aki a harmincas évek végén egyenesen operát írt belőle, amit most a Theater an der Wienben lehet meghallgatni.

Werner Egk: Peer Gynt

A Tavaszi Fesztiválon vendégszereplő Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese viszont Ibsen történetét kicsit félretolja és pont Grieg zenéjére épít. Edward Clug nemcsak Grieg Peer Gynt-muzsikáját használja, hanem a komponista más műveit is, azokból gyúrta egybe a saját vízióját, balettlibrettóját.

Edward Clug: Peer Gynt

Amikor 1867-ben Henrik Ibsen megírta drámai költeményét, még egyáltalán nem gondolkodott színpadi verzióban. Bizonyos irodalom- és színházkritikusok szerint jobb is ezt olvasni, mint színpadon látni – akárcsak a Faustot vagy Az ember tragédiáját. Hét évvel később azonban meggondolta magát a szerző és a színpadi változat mellett döntött. Fel is kérte honfitársát, Edvard Grieget, komponáljon hozzá zenét. Griegnek legyezte a hiúságát a felkérés, de munka közben belátta, túl nagy vállalás volt. Szerencsére a hiúsága - vagy a munkakedve - erősebb volt, így mégis befejezte, aztán később jó párszor még át is írta.

henrik_ibsen.jpgHenrik Ibsen

Bedobunk ide néhány színháztörténeti alapadatot is. 1876. február 24-én Oslóban állították színpadra először a művet, már Grieg zenéjével; a szöveget maga Ibsen húzta meg. Az első, magyarországi premiert több mint negyven évvel később, 1917. június 2-án ünnepelték a Magyar Színházban, Márkus László rendezésében, Sebestyén Károly fordításában. A címszereplő Törzs Jenő – akárcsak később Ladányi - jó pár felújításban eljátszotta Peert. Ladányi egy interjúban arról panaszkodott, hogy mindig újabb verzióban kellett megtanulnia a jó hosszú szöveget, például két különböző Áprily-fordításában, ahol egy sor sem stimmelt az előző verzióéval. (A kaposvári színház felkérésére 1996-ban Rakovszky Zsuzsa és Kúnos László fordította újra, azóta is ezt a változatot használják a rendezők.) Na de ugorjunk vissza a rekordokra: Gobbi Hilda játszotta valószínűleg leggyakrabban Peer anyját, Aaset, legelőször 1941-ben. Akkor konkrétan 28 éves volt. A szereposztás - mondjuk úgy - szokatlan volt: az egyik nap Jávor Pál játszotta a főszerepet, következő alkalommal meg a fiatal Peert Apáthi Imre, az idősebbet Lehotay Árpád. Utánanéztünk, és mindhárman idősebbek voltak az anyjukat alakító Gobbinál.

gobbi10_1958_peer_gynt_nsz_gobbi_torocsik_csak_negativ_wellesz.jpgGobbi Hilda és Törőcsik Mari – Peer Gynt, Nemzeti Színház, 1958 – Fotó © Wellesz Ella (forrás: OSZMI)

„A Peer Gynt eredeti terjedelmében 4300 sor, hosszabb, mint Az ember tragédiája. A húzás elkerülhetetlen” – nyilatkozta az 1958-as rendezése előtt Gellért Endre. Szerencséjére, Ibsen is húzást tanácsolt, és rövidítésre elsősorban a negyedik felvonást javasolta. Gellért egyébként a romantikus Peer helyett Ibsen szárnyaló, költői szatíráját akarta megismertetni a nézőkkel, bár ezzel az elgondolásával azért nem ő volt az első. 1948-ban a norvégok kiemelkedő színházi alakja, Hans Jacob Nilsen szakított a szimbolista, romantikus irányzattal is. Grieg zenéjét szinte újra, modernebbre cserélte - szerinte ugyanis a korábban használt muzsika meghamisította a drámát.

A külföldi előadások közül sok helyen istenítették Peter Stein munkáját, amelyet 1971-ben, a Schaubühnében állított színpadra. Érdekessége az volt, hogy megnyolcszorozta Peer Gyntöt. Koltai Tamás kritikus látta Ingmar Bergman, Robert Wilson Ibsen-rendezéseit, de a legnagyobb hatással Ralf Långbacka nyolcvanas évekbeli előadása volt rá, Helsinkiben. Ebben a hazatérő középkorú világkalandor nézett szembe fiatalkori önmagával és a hiú álmok kergetése közben elszalasztott élettel, az eltékozolt énnel. Az eredeti ötödik felvonással kezdett: a hajótörés után ájultan a partra sodródó Peer flashbackszerűen visszaálmodta magát fiatal korába.

Fotó © Tiberiu Marta

Persze sorolhatnánk az elmúlt 15 év emlékezetes hazai előadásait is, Zsótér Sándor rendezésétől Ascher Tamás munkáján át Horváth Csaba temesvári produkciójáig. Ez utóbbiról azt írták: önálló képzőművészeti akciónak is beillő vetített képek, zene, tánc és szöveg. De említhetjük az egyéves norvég-magyar, úgynevezett részvételi színházi projektet is, amelynek a KÁVA Kulturális Műhely a magyar partnere, és április végén, egy magyar és egy norvég színházi nevelési előadással, valamint a Peer Gynt Szimpóziummal zárul. A magyar előadást pedig épp az a Polgár Csaba rendezi, aki 2012-ben az Örkény Színház produkciójában a címszerepet játszotta.

Peer Gynt fesztivál Norvégiában – Fotó © Bård Gundersen

De hogy hol van „otthon” Peer Gynt? A norvég Gudbrandsdalen völgyben játszották eddig legtöbbször a művet. Állítólag a 17. században itt élt Peer, az ő sztoriját használta fel Ibsen. Így 1967 óta minden augusztusban megünneplik a norvég nemzeti darabot és a több tízezer ember évről-évre rajongva nézi a legkülönbözőbb és legextrémebb variációkban: 2012-ben például tánc, akrobatika, 3D vetítés nyelvén elevenedett meg Peer Gynt története.

Szerző: Szemere Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr5312353673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.