„Keresem a kihívásokat”
Interjú Báll Dávid zongoraművésszel

Zenetörténeti különlegességgel készül a Budapesti Tavaszi Fesztiválra Báll Dávid zongoraművész: Debussy Prelűdök című műsorsorozatának első és második kötetét ritkán játsszák egyszerre, most mégis egy este során hallhatja a közönség a remekművet a Budapest Music Center (BMC) koncerttermében. A darabon túl Báll Dáviddal beszélgettünk arról is, milyen élmények kötik a tanításhoz, miért lesz kihívás a Budapesti Fesztiválzenekarral készülő európai turné, valamint a Kocsis Zoltánnal való kapcsolata is szóba került.

17_04_14_ball_david_c_nagy_attila.jpg

Báll Dávid  Fotó @ Nagy Attila

Miért Debussy-vel érkezel a Tavaszi Fesztiválra?

Eddigi pályafutásom során nem játszottam sok Debussy-darabot. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy mélyebben beleássam magam. Ezért is örültem, hogy a BMC befogadta ezt a koncertötletet, és a Tavaszi Fesztivál keretében bekerülhetett a műsorba.

Úgy hallottam, szeretsz olyan műveket választani, amelyekben van kihívás…

Azokat a darabokat szokták fókuszon kívülre helyezni, amik túl nehezek, vagy nem állnak annyira közel az előadókhoz. Én viszont tudatosan keresem azokat, amik technikailag és zeneileg is különösen fejlesztenek. Debussy prelűdjei esetében a legnagyobb nehézséget a huszonnégy darab egymás után történő eljátszásakor a kis darabok atmoszférájának megtalálása jelenti. Emellett Debussy-ről köztudomású, hogy nagyon aprólékos munkát és felkészülést igényel az előadó részéről.

A Prelűdök zenetörténeti jelentőségük mellett átfogó képet adnak arról a korszakról, amelyben születtek. Hogy köthető ez a ciklus más művészeti ágakhoz?

Az impresszionisták esetében különösen jellemző, hogy a képzőművészethez és az irodalomhoz nagyon szorosan kötődnek. Debussy prelűdjei közül több is képzőművészeti ihletésű, festmény alapján keletkezett, de van olyan darab is, ami a misztikumhoz és a mondavilághoz nyúl vissza.

Segíthet a felkészülésnél, ha megkeresed a festményt vagy mondát, ami alapján a darab született?

Ezek a kapcsolódások inkább érdekességként fontosak. Attól egy hang nem viszonyul másként egy másik hanghoz, hogy tudom, mi az inspiráció forrása. Szükségszerűnek tartom ismerni a hátterét egy-egy darabnak, de szerintem az előadói megközelítést ez nem befolyásolja.

ball_david_16.jpg

Báll Dávid  Fotó @ Nagy Attila

Nagymaroson tavaly októberben diákok és érdeklődők számára adtál egy koncertet, ahol többek közt Debussy-darabokat is játszottál, és mellette röviden meséltél a művek zenetörténeti háttérről. Mennyiben segíti a befogadást az átkötő magyarázat?

A kapaszkodók sokat adhatnak a komolyzenében kevésbé jártas közönségnek. Minden esetben, még akár Mozartnál is hasznos, ha beszélek a darabokról, és néhány témát bemutatok. Debussy zenéje bizonyos esetekben talán kicsit nehezebben érthető a laikus közönségnek, ezért különösen fontos lehet a kommentár. A Prelűdök esetében is vannak olyan darabok, amelyek nem feltétlenül érthetőek első hallásra egy nem képzett fülnek. Sokat számít az is, hogy a közönség tudja, mi a címe a darabnak. Az Óegyiptomi halotti urna című prelűdnél például nem valószínű, hogy a szép, lassú zene hallgatása közben bárki is rájönne, hogy egy halotti urnához köthető a téma. A mostani koncerten a BMC-ben nem fogok beszélni, de a darabok címe ismertetve lesz, így elindulhat némi asszociáció.

Báll Dávid koncertje Kocsis Zoltán emlékére (Debussy: La Cathédrale engloutie)

Mit tudsz leszűrni egy koncerten a közönség reakciójából?

A legfontosabb, hogy előadóként érezzük, előadásunkkal milyen hatást gyakorlunk a hallgatóságra, és valóban megszületik-e valami a kezünk alatt. Kocsis Zoltán mondta mindig, hogy ha a nézőtéren zacskó zörög, akkor biztos unalmasan játszunk, és valamit elrontottunk. Azzal ezt azért kiegészíteném, hogy természetesen az sem mindegy, milyen közönségnek játszunk, hiszen egy zeneértő hallgató egy bonyolultabb szövetű kompozíciót is végig tud kísérni figyelmével, míg egy amatőrnek ez már nehézséget okozhat.

Több mint tíz éve tanítasz zongorát, 2013 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója vagy. Mit tartasz fontosnak átadni a fiatalabb generációknak?

Az évek során az egyik legfontosabb, amit meg kellett tanulnom, hogy nincs olyan, hogy valamire nem száz százalékban készülök fel. Ezt a fajta maximalizmusra törekvést szeretném átadni a tanítványaimnak is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a vizsgára is úgy készülnek fel a növendékek, hogy két héttel előtte még nem sikerül eljátszaniuk a darabot tökéletesen. Minden hangról véleményünk kell, hogy legyen, nincs olyan, hogy nem tudjuk, mi hogyan viselkedik az adott kontextusban.

A koncerten ráadásul a stresszhelyzet is nehezítő körülmény.

A stressz és a sors is – vagy ki hogyan nevezi… A legnagyobb terhet az előadóművésznek a kívülről való játék jelenti. Én azon az állásponton vagyok, hogy rögtön meg kell tanulni kívülről egy darabot. Ha nem közvetlenül az agyunkkal tanuljuk meg a művet, hanem megvárjuk, míg a kezünk elsajátítja, rövidzárlat esetén az nem biztos, hogy megment minket. Ez persze jóval keményebb és fárasztóbb munkát jelent az előadónak, de kifizetődik.

Ha már professzorokról és mesterekről beszélünk, említetted Kocsis Zoltánt, akivel többször is játszottál együtt. Mit tanultál tőle, amit magaddal viszel a későbbiek során?

Nem igazán tudok mondani még egy olyan előadót, aki ilyen nagy hatással lett volna rám. Tőle tanultam meg, hogy bátran vállaljam önmagam, és a gondolataimat, valamint, hogy nem kell mindent túlgondolni, sokszor fontosabb az egyszerűség. Hihetetlen magabiztosságot adott, ha vele játszhattam. Először 2009-ben léptünk fel együtt. Akkor úgy mentem ki a színpadra, hogy ha a világ legnagyobb muzsikusa van mellettem, ő választott engem erre a feladatra, együtt dolgoztunk, mi baj történhetne? Olyan ösztönző és motiváló jelenléte volt, amit nem sok ember mondhat el magáról. Emellett önzetlen és segítőkész volt, szárnyakat kaptam mellette. Nagy űr támadt most utána, hogy elment. Megpróbálok felnőni a feladathoz, és tovább ápolni azt, amit ránk hagyott.

20150924_ball_kocsis_001.jpg

Fotó @ Nagy Attila

Májusban indultok a Budapesti Fesztiválzenekarral egy európai turnéra. Ebben mi lesz a legnagyobb kihívás?

Kocsis Zoltán mellett Fischer Iván segített és segít legtöbbet a pályámon. Hatalmas megtiszteltetés és megerősítés számomra, hogy az ország két legjelentősebb muzsikusával dolgozhattam és dolgozhatok rendszeresen, ezáltal hihetetlen élményekkel gazdagodva. A Fesztiválzenekarral sokszor volt már lehetőségem játszani, ami nagy megtiszteltetés és öröm. A mostani turné remek koncertsorozat lesz, hiszen Bartók Béla A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára, valamint A csodálatos mandarin című darabjait játsszuk majd. Mind elképesztő művek, és olyan zongoraszólamokat is rejtenek, amelyek kihívásokat állítanak az előadó elé.

A koncertezés és a tanítás mellett remélhetőleg jut időd a műélvezetre is. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kínálatából melyik előadást szeretnéd mindenképpen megnézni?

Sok izgalmas műsor lesz, amire kíváncsi vagyok, de különösen remélem, hogy René Jacobs és Ivo Pogorelich koncertjén ott tudok lenni.

Szerző: Szakszon Réka

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr4512384915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

#ittahelyem

Betekintés a kulisszák mögé, interjúk, listák és a legfontosabb pillanatok - ez a 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál blogja! Március 30. és április 22. között a fesztivál színes és sokrétű programjából válogathat mindenki, ehhez adunk némi támpontot online is.

Facebook