Hová van elrejtve a hangszóró a testében?
Budapesti interjú a világhírű dél-afrikai operaénekesnővel, Pumeza Matshikizával

Rendhagyó találkozás indította el a dél-afrikai operaénekesnőt a siker felé vezető úton: gyerekként a rádióban meghallott egy részletet a Figaro házasságából, és úgy döntött, az éneklés felé fordul. Hasonlóan maradandó zenei élményben lehet része a budapesti közönségnek szombat este: Pumeza Matshikiza a Zeneakadémián ad koncertet.

17_04_01_pumeza_001_c_decca_simon_fowler.png

Bájos, kíváncsi, nyitott és vidám – a fiatal dél-afrikai szopránt különleges atmoszféra veszi körül: egyszerű, fekete ruhájában is sugárzik belőle az elegancia, miközben nem jellemző rá a dívák távolságtartása. Pumeza Matshikizával érkezése után és szombati koncertje előtt, a Budapesti Tavaszi Fesztivál első napján találkoztunk.

„Most vagyok először Magyarországon. Nem lesz sok időm, de mindent meg fogok tenni, hogy kapjak egy első benyomást Budapestről. Lehet, hogy ma már nem fog beleférni, de holnap délelőtt mindenképp szeretnék körbenézni a városban” – kezdi az énekesnő, majd hozzáteszi, hogy a napsütésnek kifejezetten örül, mivel Németországban, ahol a Stuttgarti Opera tagjaként négy éve énekel, még nem köszöntött be a tavasz.

Az elmúlt napokban sok magyar zenét hallgatott YouTube-on, megszerette a népdalokat és a hangzásvilágot: „van valami mély érzésvilág és lelkiség a magyar dalokban”.

Pumeza Matshikiza szombati koncertjét az Óbudai Danubia Zenekarral együtt állította össze. A 2016 tavaszán kiadott árialemezén található számokból hallhatunk majd ízelítőt, de Mozart, Puccini és Dvořák darabjain túl további különlegességekkel is készül: „a közönségnek a legérdekesebbek talán az afrikai dalok lesznek, hiszen az anyanyelvemen éneklem őket. A különleges klikkelő hang is felbukkan majd, amihez a magyar közönség nincs hozzászokva” – meséli a világhírű szoprán. „Ezeket a számokat Miriam Makeba tette híressé. Van olyan köztük, ami filmek betétdalaként is hallható, ezért valakinek lehet, hogy ismerősek lesznek a dallamok.

A fiatal dél-afrikai énekesnő hosszú utat járt be, amíg eljutott a világ legnagyobb operaházainak színpadáig. Az apartheid idején felnőtt kislány először iskolai, majd templomi kórusokban énekelt. Egyik nap véletlenül kapcsolt át egy rádióadóra, ahol (mint később kiderült) Edith Mathist hallotta énekelni a Figaro házassága Cherubinójaként. Többek közt ez a „találkozás” és a hangok világában való elmélyülés motiválta, hogy egy fokvárosi konzervatóriumba jelentkezzen. Miután elvégezte az iskolát, a londoni Royal College of Musicban folytatta tanulmányait. 2011 óta a Stuttgarti Operaház tagja,  ahol többek között Mimì (Bohémélet), Susanna (Figaro házassága), Zerlina (Don Giovanni) és Pamina (A varázsfuvola) szerepét alakította, de énekelt már a milánói Scalaban is.

Rómában az Accademia Nazionale di Santa Cecilia Zenekarral lépett fel, és világpremierként énekelte Luca Francesconi Kenyér, víz, só című, Nelson Mandela-beszédekből összeállított oratóriumát. „A színpadon nem annyira Mandela szemszögéből tekintettem a helyzetre, sokkal inkább az ebben az időben élő emberek jártak a fejemben, akik megtestesítik azt a gyötrelmet, ami történt” – mondja el az énekesnő a fellépés alatt benne zajló lelki folyamatokról.

A nehéz körülmények közt felnőtt énekesnő nem felejti el, honnan indult. Rendszeresen hazajár, és meglátogatja a Fokváros közelében élő családját. És mi az, ami ugyanúgy az élete részét képezi, mint gyerekkorában? „A zene szeretete, a kíváncsiság, a hang fejlődési útjának végigkövetése, az új dolgok felfedezése mindvégig állandó elemek voltak a karrierem során. Jó érezni, hogy ugyanaz az ember vagyok, mint korábban, csak a hangom változott.”

Pumeza Matshikiza esetében a hang változása nemcsak a hangterjedelem növekedését és az énekhang minőségi változását jelenti, hanem ennél sokkal többet. Ahogy ismertebb lesz, úgy egyre messzebbre „ér el a hangja”, vagyis aktívan tudja alakítani a környezetét, és sokat segít többek közt a nála fiatalabb tehetségek felkarolásában. „Gyakran járok vissza Dél-Afrikába. Emellett rendszeresen hívok meg fiatal tehetségeket a koncertjeimre, hogy megismerjék őket az emberek. Nekik ez erőt adhat a jövőben, és új kapukat nyithat.”

Az énekesnő a fiatal tehetségek felkarolása mellett hasonlóan fontosnak tartja, hogy a gyerekekig is elérjen a hangja. Rendszeresen látogat el iskolákba. „Nem az az elsődleges cél, hogy a gyerekekből komolyzenészek legyenek, de ha megadjuk nekik ezt az élményt, még az is lehet, hogy viszontlátjuk őket a közönségünk soraiban. Fontos, hogy a gyerekeket korán megtanítsuk a zene olvasására és írására ugyanúgy, ahogy a könyvek olvasására és az írásra megtanítottak minket kiskorunkban” – mesél nagy átéléssel a zenei nevelés fontosságáról Matshikiza.

2015_09_04_pumeza-matshikiza_1280x720_0.jpg

Fotó © Decca / Simon Fowler

A gyerekek pedig kíváncsiak, majd kiesnek a padokból, ahogy jelentkeznek, hogy feltehessék a kérdéseiket. „Egyszer egy kisfiú megkérdezte tőlem, hogy hová van elrejtve a hangszóró a testemben. Nem értette, hogy tud valaki ennyire hangosan énekelni” – eleveníti fel a maradandó élményt az énekesnő nevetve. „Elmeséltem neki, hogy az operaénekeseknek sokat kell gyakorolni, hogy ezeket a hangokat ki tudják énekelni.”

Végül az opera jövőjéről és jelentőségéről beszélgetve Pumeza Matshikiza arról mesél, hogy a művészetbe sok fontos részlet szivárog be az adott korszak történelméből és társadalmi berendezkedéséből. „Akár fikció, akár valóság, az alkotók az inspirációjukat a körülöttük zajló eseményekből kapják. Így az opera és a művészet egy kiemelt eszköz arra, hogy az információkat a jövő generációi számára továbbadhassuk.”

Szerző: Szakszon Réka

 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr2712393297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.