„Bármi váratlan megtörténhet”
Kasza Emesével, a MEI KAWA tervezőjével, a Recirquel Újcirkusz Társulat új produkciójának jelmeztervezőjével a kulisszák mögött

Hatalmas, virágokkal borított úszósapka. Öregített csipke. Egy varázslatos bohócelőadás meghökkentő kellékei és ruhadarabjai. A Recirquel Újcirkusz Társulat vadonatúj Adieu! című előadásának bemutatójára készülve, a jelmeztervezővel együtt lestünk be a varroda és a színpad kulisszái mögé.

12640397_999012470163974_4239817617775156053_o.jpg

Kasza Emese – Fotó © MEI KAWA

„Bárcsak lenne még egy fél év a bemutatóig, hogy még sokáig lehessen foglalkozni ezzel a szép történettel” - sóhajt Kasza Emese, a MEI KAWA tervezője a FLATLAB concept store-ban. Emese saját márkájának darabjait itt lehet megvásárolni és innen indulunk az első olyan összpróbára, ahol az Adieu! című produkció szereplői már az előadáshoz tervezett kosztümöket viselik. “Ez még bőven nem a főpróba, az majd a bemutató előtt lesz, néhány hét múlva. De mivel a jelmeztervezésnél egészen más szempontoknak kell megfelelni, mint a klasszikus divattervezésnél, ezért a jelmezek ugyanúgy próbálnak, mint a darabban szereplő művészek. Ki kell derülnie ugyanis, hogy a kosztümök éles helyzetben, a színpadon is működnek-e.” Ha az ember divattervező, akkor nem kell feltétlenül arra figyelnie, hogy a kreációi akkor is megállják a helyüket, ha a viselőjük éppen felmászik a csillárra és onnan fejjel lefelé lóg, mint egy inga, majd spárgával és tigrisbukfenccel tarkított mozdulatsorral lerepül róla. Ha viszont artistáknak és egy színházi, újcirkuszi bemutatóhoz tervez, akkor – akárcsak a szereplőkkel – bármi váratlan megtörténhet.
17_04_18-19_adieu_ezt_hasznaljuk.jpg

Az Adieu! plakátja

A színpadra vitt történet minden résztvevő alkotónak kihívásokkal teli. A tervezőnek évtizedeket kell átjárnia és megmutatnia, a harmincas, húszas és tízes évek divatja és életérzése, trendjei és szerelmei térnek vissza a darabban, ráadásul visszafelé lépegetünk az időben. A FLATLAB concept store műhelyében látott fodros és feltűnő úszósapkáról először azt hittem, hogy a termékválaszték része, a PRADA korábbi kollekciójában is láttam már hasonlót, de a Gellért fürdő egészségtől kicsattanó, bőven nyolcvan fölötti budai asszonyságai is hasonlóban úszkálnak a hullámfürdőben. Egyébként Miuccia Prada köztudottan rendszeresen inspirálódik a közép-kelet európai vizuális világból és kultúrkincsből. Emese hatalmas virágokkal borította be az alapból feltűnő fodros úszósapkákat, értelemszerűen a színpadi közegnek megfelelően gondolva tovább a boldog békeidők egyik jellemző kiegészítőjét.1601032_641311462600745_2073873206_n.jpg

A Flatlab lakásműhely – Fotó © MEI KAWA

A következő állomásunk a varroda, ahonnan telefon érkezik, hogy indulhatunk a jelmezekért, mire odaérünk el is készülnek valószínűleg. Emese máshol varrat akkor, ha a saját kollekcióját készítteti, és máshol akkor, ha kosztümöt és jelmezt tervez. “Egészen másképpen kell hozzányúlni nem csak a tervezéshez, hanem a megvalósításhoz is.” Mivel strapabíró „munkaruhákról” van szó, nem mindegy hogy hol és milyen eszközökkel készülnek és az sem, hogy mikorra készülnek el. „Az alkotói folyamat minden szinten felfokozott. A varrodában, a tervezőasztalon, a színpadon és a díszletek mögött egyaránt.”

img_3592.jpg

MEI KAWA varroda – Fotó © Szűcs Péter

A varrodába megérkezve a minden kreatív embernek ismerős üzenet fogad a falon: “még nincs teljesen kész, de már elkezdtük”! Ennek szellemében a varrodában is várunk egy kicsit, de így legalább van idő alaposan megnézni a vázlatokat is. “A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy gyorsan és többször át kell öltözni a színpadon a szereplőknek. Az évtizedről évtizedre ugrálás könnyebben megoldható. A főszereplő páros egyik fele pótfenékkel tűnik majd idősebbnek a koránál, de a jelmezek összeállításánál is volt egy munkafázis, amikor a kosztümöket, a már elkészült ruhadarabokat, például a csipkét kellett színezéssel öregíteni.” A folyamat precíz és aprólékos, Emese minden árnyalatnál kapott egy fotót a mobilján, ő pedig instrukciókat adott a további fokozatokat illetően, hogy tökéletes legyen a „múltbeli” szín. Végül a kész jelmezeket felmarkolva a próbaterembe rohanunk tovább, ahol nemcsak a rendező-társulatvezető, Vági Bence, de a szereplők, Lakatos Leonetta és Pintér Áron is izgatottan várják az első jelmezes összpróbát.

img_3587.jpg

Fotó © Szűcs Péter

A próbateremben bohém könnyedség és alkotói feszültség keveredik. Mindenki másként dolgozza föl a közelgő premier előtti „félkész” pillanatokat. A kosztümöket meglátva van, aki örömében ugrándozni kezd - csupa tiszta, csillogó gyermeklelkű művész és a rácsodálkozás őszinte öröme. Emese a rendező, a díszlettervező és a hangosító mellett ugyanúgy jegyzetel a nézőtéren a próba közben. “Van, amikor itt szembesülünk vele, hogy nem működik az, amit az ember a tervezőasztalon megálmodott.” Az átöltözések ideje mellett az is most derül ki, hogy van-e idő a színpadon levetett vagy felkapott darabokat kigombolni, begombolni, hogy hogyan működnek a ruhák az elképesztő akrobatikus mozdulatok, a tánc, az esés, a csilláron lógás vagy térden csúszás esetén. Van azért próbaruha is persze, a kosztümnek az előadáson csillognia kell. Az első összpróbán azt látom, hogy minden benne résztvevő alkotó - és annak asszisztense - hozzáad a produkcióhoz. Jó látni, hogy a spontán születő pillanatok bele akár is épülhetnek a darabba.

guy_1.jpg

Fotó © Imgur

Emese szerepe a történetben több, mint jelmeztervező, már-már alkotótárs. “Sok beszélgetés előzi meg a közös munkát, ami azért is tud jól működni, mert egy már kipróbált alkotócsapatról van szó. Olyan ez, mint amikor összefogom valamelyik kollekcióm kampányfotózását. A sminkes, a fotós, a modell, mindenki egy szépen és alaposan kidolgozott koncepcióhoz rakja hozzá azt, ami az ő területe. Az újcirkusznál a rendező víziója valósul meg, a kampányfotózásnál és a tervezésnél az enyém. Inspiráció pedig akárhonnan jöhet, csak észre kell venni. Nekem a legutóbbi inspirációs forrás a philadelphiai szellőztető bácsi volt. Körbefutott a neten, de sok művészt is megihletett már, ahogy egy idős úr egy szellőzőrácson állva hűsölt hosszasan. Engem a szabadsága fogott meg. Az, hogy azt csinál, amit csak akar, ott ahol és annyi ideig, ameddig csak jólesik neki. Így érdemes alkotni. Szabadon, kötöttségek nélkül. Persze egy végiggondolt vezérelv mentén. Jó belefeledkezni, jó benne lenni egy összművészeti produkcióban.”

Szerző: Szűcs Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr5612404329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

#ittahelyem

Betekintés a kulisszák mögé, interjúk, listák és a legfontosabb pillanatok - ez a 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál blogja! Március 30. és április 22. között a fesztivál színes és sokrétű programjából válogathat mindenki, ehhez adunk némi támpontot online is.

Facebook