„Nem szabad engedni a rutinnak”

Farkas Gábor generációjának egyik legtehetségesebb zongoraművésze. Imádja a kihívásokat, épp ezért volt természetes számára, hogy a Tokyo College of Music meghívásának eleget téve két évre Tokióba költözzön a családjával. És ezért vágott bátran bele egy olyan vállalásba, amely még a hozzá hasonlóan tapasztalt zongoraművészek számára is hatalmas erőpróbának tekinthető: április 6-án – a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében – formabontó módon egyben játssza el Liszt Zarándokévek című ciklusának három darabját. Farkas Gáborral rutinról, megfelelési vágyról és alázatról beszélgettünk. 

18_04_06_farkas_gabor_c_katona_csilla.jpg

Farkas Gábor - Fotó © Katona Csilla

Izgalmasan indult az éved: egyik turné követi a másikat, és egy nagy zenei vállalás is előtted áll. Mesélnél róla, pontosan mi is történik veled az elkövetkező időszakban?

Igen, hihetetlenül sűrűn indult az év, Baráti Kristóffal eddig tizenhét közös koncerten vagyunk túl tizenhét különböző helyszínen. De ezután sem fogok unatkozni, hiszen hamarosan kezdetét veszi egy intenzív japán turné: fellépek többek közt Szapporóban, Kiotóban, Tokióban és Nagojában. Ezeken a koncerteken már Liszt Zarándokévek című zongoraciklusának I., II. és III. kötetét játszom, amit itthon a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében hallhat tőlem a közönség április 6-án. Így addig már jó pár nagytermi koncertélményen túl leszek a darabbal. Erre a tapasztalatok összegzése szempontjából szükségem is lesz, hiszen a teljes mű eljátszása hihetetlen erőpróba még egy sokat tapasztalt zongoraművész számára is. 

Amikor egy ilyen kihívásokkal teli művet kell játszanod, elsősorban kinek szeretnél megfelelni?

Mindenekelőtt magamnak. Van egy általános elvárás magammal szemben, amiből nem engedek. Így tudom, hogy a közönség is mindig azt a minőséget kapja, amire számít. De azt sem szabad elfelejteni, hogy minden koncert egy tanulási folyamat is egyben, hiszen rengeteg olyan dolog bukkan elő ilyenkor, ami gyakorlás közben nem jelenik meg. Ez természetes. A tanítványaimnak is azt szoktam mondani, hogy koncertezni a pódiumon lehet igazán megtanulni, nem a négy fal között, nem a tantermekben. 

Mi a helyzet azokkal a lelkiállapotokkal, amelyeket egy-egy darabbal szeretnél átadni? Hogyan tudod azokat előhívni, hogy mindig ugyanazt közvetítsd a közönség felé?

Gyakorlatilag az a profizmus egyik alapja, hogy az adott daraboknál mindig ugyanazt a lelkiállapotot kell előidézni. Nyilván megpróbál az ember a szerző utasításai alapján játszani úgy, ahogyan a kottában le van jegyezve, de azért mindenképpen szükség van rá, hogy keresztülfolyjon rajta a mű. Fontos beleszőni, hogy művészként nekem mit ad, számomra miről szól a darab. Ennek fényében mindig olyat kell produkálni a színpadon, hogy a közönségnek és az előadónak is élmény legyen. Nem szabad engedni a rutinnak. 

A rutint nagyon jól megtörheti a megszokott környezetből való kiszakadás is. Ebből a szempontból különleges lehetett számodra a tavalyi év, hiszen a Tokyo College of Music vendégprofesszori meghívásának eleget téve két évre Tokióba költöztél a családoddal. Hogy érzed magad, mennyire kínoz a honvágy? 

Nagyon szeretek ott élni, rendkívül kedvesek az emberek, és ami igazán tetszik, hogy egy hihetetlenül jól szervezett társadalomról van szó. Olyan sok pluszt kapok a kinti léttől, hogy nem érzem küzdelemnek, hogy egy ideig még Tokió lesz a bázisunk. Inkább egy jó kalandnak tekintem, élvezem, hogy rengeteget tanulhatok egy másik nemzet kultúrájáról és gondolkodásmódjáról. Néha rám tör a honvágy, hiányzik Magyarország, bár sokat segít, hogy otthon a feleségemmel – aki egyébként japán – és két kisgyermekünkkel magyarul beszélünk, illetve élnek kint magyar barátaink is. 

farkas_gabor_c_felvegi_andrea.jpg

Farkas Gábor - Fotó © Felvégi Andrea

Mennyire más japánban a zeneoktatás?

Alapjaiban nem különbözik, az viszont nagyon szimpatikus, hogy mennyire támogatják a fiatal tehetségeket. Az ottani növendékek egyébként hihetetlenül szorgalmasak, ami nekem nagyon imponál. Rengeteg anyagot tanulnak, arra teszik fel az életüket, hogy reggeltől estig gyakoroljanak. Ha van egy olyan tanáruk, aki motiválja őket, hihetetlen fejlődésen képesek keresztülmenni. Nem lustálkodnak, nagy alázattal dolgoznak, ami inspiráló számomra is. Egyébként nagyon pezsgő zenei élet van Japánban. Rengetegen szeretnének zenét tanulni, van, aki nyugdíjas korában, több mint 60 évesen kezd bele. Úgy gondolják ugyanis, hogy a zenei tudás az általános műveltség része. Örülök, hogy vannak olyan országok, ahol a komolyzenét még ennyire megbecsülik, mint Japánban.

Ázsia a klasszikus zene jövője?

Talán így is fogalmazhatunk. Sokan úgy gondolkodnak az ázsiai zenészekről, hogy túl mechanikusak, de ezt meg tudom cáfolni. Hihetetlenül érzékeny muzsikusokkal találkozom kint, nem véletlen, hogy most már a legnagyobb zenei versenyeket ázsiai növendékek, fiatal művészek nyerik meg. Ezeknek az országoknak a tehetséges előadói ma már a zenei élvonalba tartoznak. 

Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha lejár a két év?

Azt még egyelőre nem tudom. Annyi biztos, hogy továbbra is szeretném a koncertezést előtérbe helyezni a tanítás mellett. Szerencsére felkéréseim vannak már a következő évekre is, az pedig, hogy most Tokió lett a bázisom, nem befolyásolta, hogy merre koncertezek. Szerencsére az ottani létem nagyon flexibilis, az egyetemen is támogatnak abban, hogy folytassam a koncertkarrieremet.

Ózdról származol, nagy a megtett út a gyerekkorodhoz képest, mégis hihetetlen alázattal beszélsz a karrieredről, az elért eredményeidről. Mi az, ami a földön tart?

Lehet, hogy ez neveltetés kérdése, hiszen olyan emberek között nőttem fel, akikben van alázat, szerénység. De a művészbarátaim közül sincs senki elszállva magától, és azok a nagy karrierrel rendelkező idősebb mesterek sem a hencegésről híresek, akikkel volt szerencsém találkozni. Szeretem, ha az ego nem üti ki a plafont (nevet). És nagyon szeretném ezt a hozzáállást továbbra is képviselni.

Farkas Gábor zongoraszólója az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén (Liszt: Haláltánc)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr9713691646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

#ittahelyem

Betekintés a kulisszák mögé, interjúk, listák és a legfontosabb pillanatok - ez a 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál blogja! Március 30. és április 22. között a fesztivál színes és sokrétű programjából válogathat mindenki, ehhez adunk némi támpontot online is.

Facebook