Tetoválások, Bach-imádat, egy fiatal zseni, akinek a koncertjén megáll az idő: Ji

Hol hidrogénszőke, hol vagányul felnyírt fekete haja és tetoválásai miatt sokak számára inkább tűnhet extravagáns távol-keleti férfimodellnek vagy popsztárnak, mint klasszikus zenésznek, miközben már 10 évesen, minden idők legfiatalabb versenyzőjeként megnyerte a New York-i Filharmonikusok fiatal művészek számára meghirdetett versenyét. Egyszerre önmagát tudatosan újragondoló csodagyerek és a komolyzene határait feszegető vadóc. Összegyűjtöttük a fiatal, dél-koreai születésű zongoravirtuóz, Ji legizgalmasabb gondolatait és felvételeit.

ji_insta.jpg

Forrás: Ji hivatalos Instagram oldala

ji_yong.jpgForrás: hub.jhu.edu

Jit a Chicago Tribune csak úgy jellemezte, mint tehetséges és érzékeny fiatal zongoristát, aki egyértelműen nagy dolgokra hivatott. Már a New York-i Filharmonikusok elismerése is a legjobbak közé emelte, a Juilliardon végzett, emellett 2012-ben a Young Concert Artists nemzetközi megmérettetésének első díját is elhozta, mégis egy tévéreklám kellett ahhoz, hogy az egész világ felfigyeljen rá. A zongoravirtuóz ugyanis egy, a 2016-os Grammy-gála szünetében lejátszott Android-reklámban Beethoven Holdfény-szonátáját adta elő bravúrosan, egy kis csavarral. Az eredmény olyan hatásos volt, hogy a People magazin egyenesen úgy fogalmazott: igazából ő volt a Grammy-díjátadó igazi sztárja.

Ahogy azt egy interjúban elmesélte, rengeteg ajánlatot kapott a reklámot követően, de csak egyet fogadott el, a Warner Classics kiadóét, akiknél 2018 januárjában megjelentette első albumát. Debütáló lemezéhez Bach Goldberg-variációk című művét választotta, és már a borítója is jól érzékelteti azt az irányt, amelyet előadóként képvisel.

ji_bach_goldberg_variatios.jpg

Forrás: biberfan.org

Mert változtatni
Ji elsősorban édesanyja hatására kezdett el zenével foglalkozni, aki énekelt és zenét oktatott. Egy alkalommal felfigyelt rá, hogy 5 éves fia improvizál a zongorán, innen indult a különleges karrier. Bár már 10 évesen elérte a siker, a Google Talks keretében tartott előadásán elmesélte: 18 évesen vízválasztóhoz érkezett, mert kezdte magát cirkuszi látványosságnak érezni – mindenki a csodagyereket akarta látni. Szeretett fellépni, de semmiképp sem akarta korlátok közé szorítani magát. Így 2 évre abba is hagyta a zenélést, különböző művészeti ágakkal foglalkozott, majd ahogy egyre idősebb lett, úgy érezte, egyre többet szeretne közölni a zene révén.

Ez a keresés újra visszavezetett a zenéhez – de egy teljesen új módon kezdtem értelmezni és közvetíteni azt. Elegem volt abból, hogy megmondják, mit hogyan kellene csinálnom, de nagyon sokáig nem figyeltem a saját hangomra.” 23-24 évesen újra elkezdte keresni ezt a hangot. „Visszaemlékeztem, mit éreztem 7 évesen, amikor zenét hallgattam. Ráébredtem, hogy a klasszikus zenével milyen sokféle érzelmet le tudok fedni.” Aki szeretne egy kis ízelítőt kapni sokszínű egyéniségéből, érdemes megnéznie az alábbi videót, amelyben több izgalmas felvételt is láthatunk, például amikor 10 évesen lép fel, vagy amikor a saját zenéjére táncol.

Bach, a nagy szerelem
„A klasszikus zene mindig velünk lesz” – olvasható Ji gondolata a Warner Classics oldalán. „Nagyon modern világban élünk, és az a dolgunk, hogy megéljük a pillanatot, de egyúttal az is, hogy tiszteljük és őrizzük a hagyományt” – tette hozzá. Ez a kettőség érhető tetten abban is, ahogyan a zene és a közönség felé fordul, friss szemmel és lélekkel, nyitottan, mégis alázattal. Bachhoz való kötődéséről így mesél oldalán: „Bár évszázadok választanak el minket, Bach ránk hagyta ezt a zenét, hogy segítségével egy mindannyiunknál nagyobb közös egységet teremthessünk. (…) Bach zenéje megtanított rá, hogy képes legyek nyitottan gondolkodni, hogy soha ne felejtsem el mások helyébe képzelni magam, még akkor sem, ha az a valaki több mint 300 éve élt köztünk, és olyan zenét hagyott ránk, amely még most is képes megérinteni és összekötni az embereket.” Legnagyobb zongorista példaképei között egyébként Richtert, Horowitzot és Anderszewskit emlegeti.

Közelebb akarja hozni a fiatalokhoz a klasszikus zenét
Fontos feladatának érzi, hogy megmutassa a fiatalabb generációknak a klasszikus zene pozitív oldalát, ilyen adottságokkal pedig minden esélye megvan rá, hogy sikerrel is járjon. Szerinte ennek a sok fiatal számára még ismeretlen univerzumnak a felfedezése nagyot változtathat a jelenlegi világnézetükön, és így a világot is jobbá teheti.

Kissé elérzékenyülve mesélte egy tévéinterjúban, hogy 15-16 évesen a queensi Steinway & Sons zongoragyárban dolgozóknak játszott a legfagyosabb télben, mégis élete egyik legmeghatározóbb koncertélménye volt. Hiszen azoknak adhatott valamit, akik a gyártósoron ugyanazt az egy alkatrészt állítják elő – közvetve viszont hozzájárulnak a zene varázslatának megszületéséhez. Nem véletlen, hogy a turnézásban a közönséggel való találkozást szereti a legjobban. Egy interjúban azt is elárulta, mit él át koncert közben: „Sokan kérdezik, hogy mire gondolok a színpadon játék közben. Tényleg nem tudom. Az idő ilyenkor megáll. Azt hiszem, tetszik a tény, hogy másfél órára megáll az idő.”

Hangszeréhez fűződő viszonya is időtlen: „Nagyon különleges kapcsolatom van a zongorával, kicsit olyan, mintha házasok lennénk” – mondja. Ennek a szoros kötődésnek és Ji magával ragadó előadásmódjának április 11-én a Zeneakadémián lehetünk szem- és fültanúi, ahol a Goldberg-variációkkal veszi le a lábáról a közönséget.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr5614426814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.