A zeneszerző, aki részegen is zseniális volt: 8 izgalmas történet Muszorgszkijról

A 20. századi orosz zene előfutára, Mogyeszt Muszorgszkij olyan jelentős műveket alkotott, amelyek zeneszerzők generációira voltak és vannak azóta is hatással. Nem beszélve a közönségről, akik többek közt az Egy kiállítás képeinek és a Borisz Godunovnak köszönhetően időről időre részesülhetnek a kivételes zeneszerző zsenialitásából. De ki volt Muszorgszkij, és hogyan lett a világ egyik legfontosabb komponistája?

mussorgsky_wiki.pngForrás: bbc.co.uk

Édesanyjától tanult meg zongorázni
A jómódú családban született Muszorgszkijt már kiskorától zene vette körül: édesanyja kiváló zongorajátékos volt, így tőle tanult meg a hangszeren játszani. 9 éves korára már szinte profi előadóként prezentált komplex műveket az összegyűlt vendégeknek, köztük Liszt darabjait. Emellett a cselédektől és a nevelőnőjétől hallott népdalok, mesék is komoly hatással voltak rá.

Ha apján múlik, nem lett volna belőle világhírű zeneszerző
A tehetséges zongoristaként induló fiút apja katonai pályára küldte, így lett Muszorgszkij 1856 és 1858 között a Preobrazsenszkij gárdaezred testőrtisztje. Az ifjú Mogyeszt azonban szerencsére ebben az időszakban is megtalálta a számítását, és sok hasonló sorsú zeneszerzővel megismerkedett.

Az orosz Ötök oszlopos tagja
Muszorgszkij életének fontos mozzanata az orosz Ötök művészcsoport megalakulása. A „mogucsaja kucska” azaz a „hatalmasok kis csapata” kifejezést eredetileg egy akkori neves kritikus, Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov használta a Muszorgszkijból, Balakirevből, Borogyinból, Rimszkij-Korszakovból és Kjuiból álló társaságra, akik magukat csak „megújítóknak” nevezték. Fő céljuk az volt, hogy Glinka nyomdokain haladva erősítsék az orosz nemzeti romantikus stílust. Az őket összekapcsoló szoros köteléket érzékelteti az is, hogy mindegyikük Szentpétervárott, az Alekszandr Nyevszkij-kolostor területén, a Tyihvini temetőben nyugszik.

makovsky.jpg

Korabeli karikatúra a „jelentős csoportocska” tagjairól és védnökükről, V. V. Sztaszovról

Nem vetette meg az italt
Muszorgszkij egész életét végigkísérte komoly alkoholproblémája. Sokszor a pohár fenekére nézett, ami állítólag még a katonai iskolában kezdődött: az igazgató ugyanis előszeretettel bátorította ivásra növendékeit. A hírek szerint a vodka volt Muszorgszkij kedvence, a helyzeten pedig az sem segített, hogy szülei halála után állandó anyagi gondokkal küzdött. Emiatt hivatalnoki posztokat vállalt, de nehéz természete, gyenge idegrendszere és alkoholizmusa miatt egy helyen sem tudott sokáig megmaradni. Muszorgszkij legismertebb portréja, Repin híres festménye is jól mutatja, mennyire megviselte ez az életmód: a nem sokkal a halála előtt készült képen alig 42 éves, mégis sokkal idősebbnek tűnik. Halálát is egy, az alkohol által kiváltott epilepsziás roham okozta.

repin-muszorgszkij_1881.jpg

Még kapatosan is zseniális volt
Bár az ital sok szempontból megkeserítette az életét, a hírek szerint illuminált állapotban is olyasmire volt képes, amire józanul is csak kevesen. Orvosa, Vaszilij Bertenszon például egy alkalommal Ravellit, a jeles tenoristát olasz áriakoncertre kérte fel, Muszorgszkijra pedig zongorakísérőként számított. A megbeszélt próbán azonban a zeneszerző részeg volt, és azt hajtogatta: „Nem, uram, pillanatnyilag nem áll módomban, estére rendben leszek.” A koncertre ugyan józanul érkezett, ám a társalgóban újra sikerült berúgnia. Bár valószínűleg akkor hallotta először Ravelli olasz anyagát, teljesen elkápráztatta a tenoristát – olyan hibátlanul játszott, hogy az énekes végül megcsókolta, és nem győzte hajtogatni: „Micsoda művész!”.

A mű, amelyet sokak szerint sosem tudott túlszárnyalni
Operája, a Borisz Godunov az orosz repertoár egyik leghíresebbje. Olyan nagy sikert hozott a zeneszerzőnek, amelyet sokak szerint élete végéig nem tudott túlszárnyalni – többek közt ez is állandó frusztrációt jelentett számára. A mű az előadott átiratok tekintetében is vezető helyen áll: Muszorgszkij két változatot hagyott hátra, míg Rimszkij-Korszakov ötöt készített. Sőt, Sosztakovics is újrahangszerelte, bár ez a verzió bonyolultsága miatt csak ritkán hallható. David Lloyd-Jones 1979-ben elkészítette az opera rekonstruált, autentikusnak tekintett kiadását, ma már általában ezt a változatot játsszák az operaházak.

mussorgsky_boris_godunov.jpg

Sokakat megihlet: Egy kiállítás képei
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül népszerű zongoraciklusa, az Egy kiállítás képei mellett sem, amelyet Muszorgszkij 1874-ben írt az azt megelőző évben elhunyt építész-festő barátja, Viktor Hartmann posztumusz kiállításának hatására. „Viktor Hartmann halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeibőlírja Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov Muszorgszkij-életrajzában. – Muszorgszkij, aki rendkívül szerette Hartmannt, és akit a festő halála mélyen érintett, elhatározta, hogy zenében rajzolja meg elhunyt barátja jelentősebb képeit, önmagát is megrajzolva, amint a kiállításon sétál, és hol derűsen, hol bánatosan emlékszik vissza az elhunyt, nagy tehetségű művészre.”

A mű Ravel zenekari hangszerelésében vált széles körben ismertté. Sőt, a mai napig nagy hatással van az alkotókra: az észt zongorista, Kristjan Randalu például izgalmas szaxofon-zongora kettősre írta át, és az amerikai Dave Liebman társaságában be is mutatja a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a BMC-ben. Ám a sornak itt nincs vége: április 10-én a Pesti Vigadóban ugyancsak az Egy kiállítás képei (Ravel változata) hangzik el a kiváló zongoraművész, Ránki Dezső és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában, emellett Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című művében is elmerülhetünk.

Egy ritkán játszott különlegesség: Hovanscsina
A fesztivál április 5-i nyitókoncertje is Muszorgszkij egyik fontos, ám mellőzött művét helyezi középpontba: második és egyben utolsó befejezettnek tekinthető operája, a Hovanscsina igazi kuriózum. A művet öt évvel a zeneszerző halála után vitték színre, Rimszkij-Korszakov ugyanis ekkorra készült el a darab befejezésével és hangszerelésével. Manapság általában két formában kerülhet színpadra: a Rimszkij-Korszakov-féle verzióban, illetve Sosztakovics változatában. Az operát monumentalitása és összetettsége miatt csak ritkán játsszák, ezért is érdemes ott lenni a Müpában, ahol a Magyar Rádió Művészeti Együttesei ezúttal a zeneszerzői szándékhoz hű változatban, Bojti János rekonstrukciójában szólaltatják meg a művet.

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr7014561660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Equinoxe 2019.01.16. 11:51:36

Jó cikk, de annyit hadd kérdezzek hozzá, hogy a Vigadós Ránki & Alba koncert infója honnan származik? Lendületből akartam jegyet venni rá, de se az interticketen, se a Vigadó oldalán nincs kint.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2019.01.16. 13:17:22

Úgy tűnik, a zeneszerzést időnként segíthetik a tiltott ajzószerek. Néhány zseniális Beatles szám sem jött volna létre "szertelenül"... :)

bergengóc 2019.02.10. 13:15:59

Azért meg lehetett volna említeni a Kiállítás feldolgozói között az ELP-t is.

tavaszifesztival 2019.02.18. 08:37:05

@Equinoxe: Köszönjük az érdeklődést! A Ránki Dezső és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar április 10-i koncertjéről és a jegyvásárlási lehetőségekről további információt itt talál: btf.hu/program?id=108894.