A tánc orosz legendái – a Mariinszkij Balett története

Orosz balett – e szókapcsolat patinás „brand”, márkanév, mely mögött több mint kétszázhetven éves, páratlanul gazdag történelem ragyog. A tánctörténet izgalmas kulisszái mögé a Táncarchívum vezetője, Halász Tamás kalauzol minket.

Az orosz balettművészet varázslatával a magyar közönség 1899-ben, pontosan 120 évvel ezelőtt ismerkedhetett meg, amikor a szentpétervári cári opera balett-társulata, a Mariinszkij Színház most ismét Budapestre látogató együttese először érkezett hazánkba, és igazi sztárparádés vendégjátékkal kápráztatta el a Magyar Királyi Operaház közönségét. A két nagy, rivalizáló, stílusában egymástól büszkén elkülönülő együttes, távoli „szomszédvár”, a moszkvai Bolsoj Balett és a pétervári társulat, illetve vezető művészeik az elmúlt évszázadban számos alkalommal jártak Magyarországon, rajtuk kívül pedig más, szovjet-orosz nagyvárosok balettegyütteseinek sora is megfordult nálunk különleges produkcióival.

mariinsky_the_times.jpg Forrás: The Times

Anna cárnő balettrajongásából a birodalom első balettiskolája

Az orosz, s ezen belül az elsőségét büszkén viselő szentpétervári/leningrádi balettművészet története a hagyomány szerint 1738-ig nyúlik vissza. I. (Nagy) Péter cár alig negyedszázaddal korábban tette birodalma fővárosává a nevét viselő, uralma alatt a semmiből, a Néva torkolatánál felépült Szentpétervárt. Ő maga nem volt a balett elkötelezett híve, unokahúga, az 1730-tól uralkodó Anna cárnő viszont megszállottan támogatta a műfajt, s a fenti évben hozta létre a cárok székhelyén, a Téli Palotában a birodalom első balettiskoláját, az egyik legelsőt a kontinensen. A francia szakemberek vezette képzés eredményeképp sorra tűntek fel a fiatal orosz tehetségek, de a francia hatás, a mesterek még másfél évszázadig meghatározók maradtak. A 19. század elejéig, egészen 1825-ig Szentpétervár maradt egyeduralkodó – ebben az évben nyílt meg a moszkvai Bolsoj, igaz, a városban már 1773-ban megkezdődött a balettoktatás.

winter_palace.jpg

A Téli Palota madártávlatból. Forrás: fiveminutehistory.com

Az arisztokrácia és a balettománia

1783-ban a mai Mariinszkij Színház közelében felépült a pétervári Bolsoj, más néven Kamenyij (azaz: ’kő’) színház, pár évvel később pedig megnyílt az Ermitázs Színház a cári palotában. A 19. század első felét a svéd–francia Charles-Louis Didelot koreográfusi és pedagógusi működése határozta meg Péterváron. Erre az időre tehető az orosz arisztokrácia balett iránti legendás rajongásának megerősödése, ami igen kedvező klímát biztosított a műfajnak. Érdekesség, hogy ez a felső köröket jellemző, odaadó szeretet, az úgynevezett balettománia jottányit sem hagyott alább, mikor a forradalmak végleg elsöpörték a cári világot. 1836-ban nyitotta meg kapuit a balettoktatás pétervári, Rossi (korábban: Teatralnaja) utcai szentélye, a Vaganova Akadémia néven ma is itt működő Cári Balettiskola. Egy tűzvészben elpusztult cirkuszépület helyén 1859-ben adták át a Mariinszkij Színház mai, pompás hajlékát, melybe a Bolsoj-Kamenyij Színházból csak az 1880-as években került át a balettegyüttes. Ekkorra lezárult a neves francia koreográfusok, Jules Perrot, majd Arthur Saint-Léon pétervári korszaka, és 1847-től már a városban működött a balett óriása, Marius Petipa, akinek munkássága évtizedekre meghatározta a városi, az orosz és az egyetemes balett történetét.

marius_petipa_le-maitre-francais-du-ballet-russe.jpg

Marius Petipa. Forrás: unifrance.org

Vaganova, Pavlova, Nizsinszkij – mesterek, tanítványok, ikonok

Petipát, aki addigra már sikeres művek sorát jegyezte, 1869-ben nevezték ki vezető balettmesternek. Működésének 34 éve alatt a mester halhatatlan művek sorát hozta létre, és kivételes repertoárt épített fel a Mariinszkijban. Alkotásainak, új betanításainak (köztük a Don Quijote, a Bajadér, a Csipkerózsika, a Hattyúk tava, a Rajmonda s az 1893-as Hamupipőke) bemutatóira nemcsak a Mariinszkij Színházban, de Moszkvában, a Bolsojban is sor került. A repertoárépítéshez pedig páratlan előadógárda is rendelkezésére állt. A legendás olasz balettmester, Enrico Cecchetti 1891-es érkeztével és munkája nyomán már nem csupán női, de férfi sztárok sorával is büszkélkedhetett az együttes. Az 1899-es budapesti vendégjátékon e csillagok jelentős része is felvonult. Olga Preobrazsenszka, Matilda Kseszinszkaja, a pedagógiai rendszerével a pétervári iskolát újrateremtő Agrippina Vaganova, Ljubov Jegorova mellett olyan férfi táncosok álltak helyt, mint a Legat testvérek, Nyikolaj és Szergej, a koreográfusként is halhatatlan Mihail Fokin, s már derengeni kezdtek egy új, mindennél fényesebb generáció ifjú alakjai a legendás balettiskola falai közt. Anna Pavlova, Tamara Karszavina és a valaha volt legünnepeltebb férfi balettművész, Vaclav Nizsinszkij lettek a forradalommal lezárult korszak ikonikus művészei a városban, zsenijüket pedig a Szentpétervárról induló legendás impresszárió, Szergej Gyagilev társulata, a Ballets Russes élén ismerhette meg a nagyvilág.

anna_pavlova_ballet_russe.jpg

Forrás: Russia Beyond

Kortárs zsenik, csillagok emigrációban – Nurejevtől Barisnyikovig

A Gyagilev által elcsábított nagyok már a forradalom előtt elszakadtak a várostól, az országtól. 1917 után szimbolikus névváltozások és meghatározó stílusreformok következtek. Szentpétervárból Leningrád lett (1924–1991), fővárosi rangját elvesztette, a Mariinszkij Színházat államosították, az intézmény 1935-től 1991-ig Szergej Mironovics Kirov, a meggyilkolt leningrádi városi pártfőtitkár nevét viselte. A világhírű együttes (kivált 1958-as vendégszereplése után) itthon is Kirov Balettként került be évtizedekre a köztudatba. A legsötétebb sztálini évek után a Konsztantyin Szergejev vezette társulat hatalmas figyelemmel kísért keleti és nyugati turnékon mutatta meg: mit sem vesztett fényéből.

A pétervári/leningrádi balettiskola pedig továbbra is ontotta a zseniket, akik a balettegyüttes előadásain mutatkoztak be. Rudolf Nurejev és Mihail Barisnyikov egyaránt a Vaganova Akadémia s annak legendás mestere, Alekszandr Puskin növendékei voltak, emigrálásukig a társulat ifjú csillagai. Az 1970-es évektől a nagy hatású koreográfus, Oleg Vinogradov neve fémjelezte a Kirov (1991-től újból Mariinszkij) működését. Hosszas, a politikai olvadás éveiben is tartó mandátuma idején sorozatban tűntek fel vezető külföldi alkotók művei a társulat repertoárján, Roland Petit-től Maurice Béjart-on át Anthony Tudorig. 

mikhail_baryshnikov_c_annie_leibovitz.jpg

Mihail Barisnyikov Annie Leibovitz szemével

MIKHAIL BARYSHNIKOV: JUST LIKE YOU from Citizens of Humanity on Vimeo.

S hogy mit tud a ma is a legjobbak között jegyzett legendás együttes, arról április 22-én az Erkel Színházban a hazai közönség is meggyőződhet majd, hiszen a tizenhat éve világszerte hatalmas sikerrel turnézó, varázslatos Hamupipőke előadásukat hozzák el Budapestre.

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr4114653355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.