Chopin és kacsasült, a csillagászattól a zongoravirtuózi magasságokig: mindent Ránki Fülöpről

Fiatal zongoristának lenni a mai komoly felhozatalban nem könnyű, a 24 éves Ránki Fülöp azonban láthatóan remekül veszi az akadályokat. Hogy helyzetét könnyíti vagy nehezíti, hogy szülei ismert művészek – édesapja, a zongoravirtuóz Ránki Dezső néhány nappal fia hangversenyét megelőzően maga is fellép a Budapesti Tavaszi Fesztiválon –, az hozzáállás kérdése: ő a jó oldalát látja. Tudja, hogy némi előnnyel indult, de ezzel igyekszik nem visszaélni.

btf_190416_ranki_fulop_c_kotschy_gabor.jpg

Ránki Fülöp © Kotschy Gábor

Az ismert szülők édes terhe

Zongorázni nem a szüleitől tanult ugyan, de a zongoraművész-házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső fiaként egész életét átitatta a zene, és a puszta együttélés is folyamatos tanulás. Nem terelték kényszerrel a zongorához, számára természetes volt, hogy azt próbálgassa már kisgyerekként, amit a szüleitől látott. Bevallása szerint az orgona is vonzaná, de a hangszerhez és a repertoárhoz jóformán egy külön élet kellene. Hogy melyik szülő volt rá nagyobb hatással? Nem tesz különbséget, bár nyilvánvalóan mást-mást tanult tőlük. A kottaolvasást ők tanították meg neki, majd a szokásos, hivatalos zenei tanulmányok után tavaly diplomázott a Zeneakadémián. Mivel igazi nagymesterek mellett nőtt fel, a legtöbb tőlük elsajátított tudást tudat alatt szerezte: például csak véletlenül jött rá, hogy bizonyos kéztartásokat ösztönösen átvett tőlük. Jól mutatja, hogyan hatja át életüket a zene, hogy Klukon Edit egy alkalommal úgy blattolt le neki gyönyörűen egy Chopin-mazurkát, hogy közben az ebédre készülő sült kacsát is kommentálta. Életre szóló hatás persze az a rendkívüli igényesség is, amellyel szülei a művek előadásához viszonyulnak.

„Liszt eggyé válik a témáival, és mégis képes felülről rájuk tekinteni”

Ránki Fülöp április 16-án a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának kíséretében Liszt Esz-dúr zongoraversenyét is eljátssza majd, amely az egyik legnépszerűbb az egyébként keveset játszott Liszt-művek között. Az Esz-dúr zongoraversenyt leginkább a zongoraszólam virtuozitásáról és a triangulumról ismerik, de kevesebb szó esik rendhagyó formájáról, ami a többtételesség egységbe rendezéséből fakad. Különösen érdekes, hogy sem B-dúrba, sem Asz-dúrba nem modulál Liszt az egész mű során, ami egy ilyen terjedelmű Esz-dúr kompozíció esetében rendkívül meglepő. Az egész darab csupa ihletettség és lelkesedés” – fogalmazott az ifjú zongoraművész.

btf_190416_ranki_fulop_c_posztos_janos.jpg

Ránki Fülöp © Posztós János

Ránki Fülöp Lisztet említi elsőként azon zeneszerzők közül, akiknek műveit különösen közel érzi magához. Mindig szívesen hallgatja, játssza és tanulmányozza, sőt, minden korszakát szereti. Liszttel kapcsolatban még az ellenségei is elismerték, hogy emberileg és művészileg is nagyvonalú, de „nagyvonalúság van a műveiben is, ami annyit jelent, hogy a tartalmak hallatlanul széles skáláját mutatja meg egy-egy darabban, eggyé válik a témáival, és mégis képes felülről rájuk tekinteni” – teszi hozzá. Példaként a Weinen, Klagen-variációkat említi, amelyben a zeneszerző számtalan oldalról járja körül a gyász állapotát (leánya, Blandine halála után írta), lehetőséget adva a hallgatóknak, hogy megmerítkezzenek benne anélkül, hogy a saját szomorúságát rájuk kényszerítené.

Cápák, számok és jazz

A hatalmas zongorairodalomból, sok más mellett persze, szeretné megtanulni és előadni Messiaen összes zongoradarabját, ami igencsak ígéretes ambíció egy 24 éves zongorista részéről. Bevallása szerint sokféle zenét hallgat – kedvtől, alkalomtól függően – a klasszikus repertoárból, koncerten is rendszeresen látni hallgatóként, de a klasszikusokon kívül a jazzt is kedveli. Bár régóta nincs kétsége afelől, hogy milyen pályára rendeltetett, nem csak a zene érdekli: „Volt csillagász-, cápa- és rovarkorszakom. A számoknak a zenéhez bizonyos szempontból hasonló, absztrakt világa pedig mindig is érdekelt.” A számok pedig nyilvánvalóan jelen vannak a – szintén absztrakt – zeneművészetben is, gondoljunk csak a harmóniákra, ritmusokra: számos elemzés is így foglalkozik a zenével.

Április 16-án a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával lép színpadra 

A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Ránki Fülöpöt a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara kíséri. Az együttes a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból áll, és mivel kötelező gyakorlatként szolgál minden zenekari hangszeren játszó növendék számára, évente változik az összetétele. 2014 óta a szokásos zenekari képzésen túl a diákok valódi meghallgatáson keresztül bekerülhetnek olyan projektekbe, ahol nagy mesterekkel dolgozhatnak együtt. A zenekar oktató karmestere Ménesi Gergely, a vonósokkal Kováts Péter, a fúvósokkal Antal Mátyás foglalkozik. A közelmúltban többek közt olyan neves karmesterek álltak a zenekar élén, mint Takács-Nagy Gábor, Dennis Russell Davies, Kovács János, Kobajasi Kenicsiro, Medveczky Ádám, Pinchas Steinberg, ősszel pedig Vajda Gergellyel dolgoznak majd. Nemcsak a Zeneakadémián játszanak, hanem a Müpa ifjúsági programjaiban is közreműködnek, korábban pedig felléptek Veszprémben, Pécsett és Katowicében is. A programjuk változatos, de Liszt születésnapján, október 22-én mindig Liszt-műveket játszanak. A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából az Esz-dúr zongoraversenyen kívül Liszt Orfeuszát és Poulenc Stabat Materét adják elő, amelyen éppen Liszt messzire mutató hatása érezhető.

Szerző: Rácz Judit

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr7614698866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.