„A zene olyan, mint egy jó pszichológus” - Interjú Szandai Mátyás nagybőgőssel

A párizsi út rövid kalandnak indult, végül mégis hosszabb távú tervvé alakult. Miután számos neves hazai jazzformációban csillogtatta meg tudását, Szandai Mátyás 2011-ben Franciaországba költözött. A zenész nyolc éve él Párizsban családjával, de továbbra is aktívan jelen van a magyarországi jazzszíntéren. Április 16-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatja be első saját szerzeményekből álló albumát a Szandai Mátyás Quartettel.

btf_190416_szandai_matyas_quartet_c_csendes_krisztina.JPG

Szandai Mátyás Quartet © Csendes Krisztina

Dresch Mihály Quartet, Balázs Elemér Group, Oláh Kálmán Szextet, Dés András Trió – csak egy pár név a zenekarok közül, amelyeknek Szandai Mátyás tagja volt. A zenész a magyarországi jazzélet szinte minden neves előadójával dolgozott már együtt, és számos ismert külföldi művésszel (Archie Shepp, Chris Potter, David Murray) is zenélt egy színpadon. Elmondása szerint a legtöbb zenész életében eljön az a pont, amikor saját hangját keresve elindul a zeneszerzés útján. Számára most jött el az idő, hogy meg is mutassa a szerzeményeket.

Európa közel minden országában koncertezett, mielőtt Franciaországba költözött. Miért Párizsra esett a választása?

Korábban még soha nem laktam külföldön, szerettem volna kipróbálni, milyen az élet a komfortzónámon kívül. Párizsban éltek zenészek, akiket már régebbről ismertem, akikkel játszottam Budapesten vagy Franciaországban: közéjük tartozott például Archie Shepp, akitől nagyon sokat tanultam a zenéről és a zenészlétről egyaránt. Mivel koncerteztem már Párizsban, volt rálátásom az itt zajló eseményekre, és kíváncsi voltam, hogy milyen a zenészélet ebben a városban. Klasszikus zenei végzettségem van, de játszom jazzt és népzenét is, a zenére pedig globálisan tekintek: rengeteget tanulok minden műfajból, amit kipróbálhatok, és minden zenésztől, akivel van lehetőségem játszani. Nincsenek receptek, vagy ha vannak, azok bezárják az embert. Engem kinyit, ha új tapasztalatokat szerezhetek, valamint építi a zenei és a személyiségfejlődésem.

Hogy változott meg a városról alkotott képe?

Sok emberben, többek közt bennem is volt egy romantikus nosztalgia: Párizsról mindenkinek egyből a 19. század végi impresszionista festők és zeneszerzők jutnak eszébe. Manapság ez a hangulat már csak nyomokban található meg, nagyon erős viszont a nemzetköziség és a változatosság: a világ különböző pontjairól érkező zenészek gyűlnek össze a városban. Párizs egy igazi találkozási pont, ami utat nyit a párbeszédnek és a tapasztalatszerzésnek. Amikor turistaként jártam Párizsban, megfogott a város pezsgése: leülni egy kávéra, egy jó étteremben megenni egy finom francia ételt, körbenézni a múzeumokban és a történelmi helyszíneken. Pár héttel a kiköltözés után azonban megváltozik a nézőpont, és a város hirtelen „túlélőtereppé” alakul át. Rá kellett jönnöm, hogyan tudok megélni, ugyanakkor folytatni a zenei pályámat is – ez a kezdetekben nagy kihívás volt.

szandai_matyas_csendes_krisztina.jpeg

Szandai Mátyás © Csendes Krisztina

Mi fogta meg annyira a párizsi zenei életben, hogy a nehézségek ellenére úgy döntött, kint marad?

Voltak olyan időszakok, amikor végképp nem maradt pénzünk, és annyit tudtam csak biztosan, hogy az adott hónapban ki tudom fizetni az albérletet. Ilyenkor úgy tűnt, nem tudunk tovább kint maradni a családommal. Az utolsó pillanatban mégis mindig történt valami pozitív, jövőbe mutató esemény: bekerültem egy zenekarba, elhívott egy ismertebb zenész játszani, bejöttek koncertek, amelyek elmozdítottak a mélypontról. Először csak három hónapra terveztem a kintlétet, de utána egyre több koncertfelkéréssel találtak meg – elsősorban ezek miatt döntöttem úgy, hogy maradok. Azóta is próbálom tartani a magyar zenekarokkal a kapcsolatot, amennyire lehetséges, de nem könnyű feladat két országban élni egyszerre.

Magyar zenészként milyen fogadtatásban részesül, amikor külföldön játszik?

A zenésztársaim egy része járt már Magyarországon, vagy játszottam is velük korábban, de persze vannak, akik csak annyit tudnak, hogy Magyarország valahol messze, Kelet-Európában található. Nem kell feltétlenül előzetes kép ahhoz, hogy az ember jóindulatúan tudjon befogadni valamit vagy valakit. A zenészek többet utaznak, a szakmához is hozzátartozik a nyitottság, kíváncsiság, meghallgatjuk a másikat – a zenéjét és a mondanivalóját is. Az együtt zenélés egy kollektív dolog, ami csak úgy működhet, ha elfogadjuk, amit a másik játszik. A zene nyelve univerzális: az ember elmehet a világ bármely pontjára, és zenélhet együtt másokkal – de csak akkor, ha a zenészek nyitottak a másik kultúrájára.

Jelenlegi formációja, a Szandai Mátyás Quartet Párizsban állt össze. Nelson Veras brazil származású gitárossal, a kubai tenorszaxofonossal, Ricardo Izquierdóval és a francia autodidakta dobossal, Fabrice Moreau-val játszanak együtt. Négy zenész négy különböző országból – mit tesz hozzá a közös munkához, hogy mindannyian más kultúrából érkeztek?

Mindhárom zenésszel játszottam már együtt korábban. Közel állunk egymáshoz, tetszik, ahogy játszanak, hasonló az ízlésünk, tudunk együtt dolgozni, és az érdeklődési körünk is megegyezik. Mindegyiküknek van egy saját hangja, projektje, zenekara, zenei útja, ami nagyon fontos. Sok zenész eljut egy idő után arra a pontra, amikor elkezd komponálni. A zeneszerzés az út, amelynek segítségével keressük a saját hangunkat. Az érzéseinket és a gondolatainkat próbáljuk leírni a szerzeményeinkkel és a hangszereinkkel, ugyanúgy, ahogy az irodalomban vagy más művészeti ágakban alkotók teszik.

EurOpus - Szandai Mátyás Quartet

Mik azok a közös pontok, amelyeknek köszönhetően a négy karakteres zenei világ a lemezen és a koncerten találkozik?

A közös nevezőt a dallamaim, a kompozícióim, a leírt anyagok biztosítják, amelyek irányt adnak az improvizációknak. Nekem az az érdekes ebben a felállásban, hogy a zenészek a kiindulópontot felhasználva hogyan tudnak elrugaszkodni, mit tudnak hozzátenni, melyek azok az impulzusok, amelyek kiváltanak belőlük új zenei ötleteket. Amellett, hogy a kompozícióim is összetettek ritmikailag, mindhárom zenésznek van egy nagyon erős ritmikai világa. Ha egyszerűbb dallamokat játszunk is, ők absztraktabb dimenziókba tudják helyezni azokat. Az egység pedig a négy együtt játszó zenész kreativitásából születik meg, erre ráerősítenek a közös tapasztalatok és a lakhelyünk, hiszen mind a négyen Párizsban élünk.

Számos együttes tagjaként zenélt az elmúlt években. Miért döntött úgy, hogy itt az ideje saját zenei elképzelései megvalósításának?

Miután kiköltöztem Párizsba, a zenei élettel való megismerkedés, a keresés sok időt és energiát vett el, nem volt elég időm saját szerzeményekkel foglalkozni. A komponálás nagyon régóta érdekel, korábban is írtam számokat, amelyek megjelentek különböző lemezeken. Mostanra gyűlt össze annyi anyag, ami kitesz egy teljes albumot, és a Budapest Music Center felajánlotta, hogy kiadná a lemezt – minden összeállt, és ez egy óriási dolog az életemben.

A lemez a Sadhana címet kapta. Mit jelent a szó, és miért választotta az album címeként?

Szeretem ennek a szónak a hangzását és jelentését is. A sadhana egy szanszkrit szó: gyakorlatot jelent, amit mindennap elvégzünk, és épít minket lelkileg, fejlődik tőle a személyiségünk. A zene ilyen mindennapos gyakorlat számomra, amelynek a fizikai cselekvésen túl van egy spirituális iránya is, fejleszti a jellemet. A zene olyan, mint egy jó pszichológus: megmutatja, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek az erősségeid, és min kell még dolgoznod.

szandai_matyas_c_csendes_krisztina.jpg

Szandai Mátyás © Csendes Krisztina

2011 óta, vagyis 8 év alatt 27 lemezfelvételt készített. Van ideje néha pihenni is?

Akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha van időm pár napot a családommal lenni, akár otthon, utazáskor vagy amikor hazamegyünk Magyarországra. De számomra a zene is pihenés. Ha sokáig játszom egy stílust, akkor kikapcsolódásként hallgatok valami mást. Jazz után gyakran veszek elő klasszikus zenét, népzenét, vagy elolvasok egy könyvet. Az új lemez címe ezért is lett „gyakorlat”: ha egy zenész imádja a munkáját, meg szeretne élni belőle, és sok mindent megtesz azért, hogy ezen az úton maradhasson, akkor a zenélés egy mindennapos gyakorlat számára – ugyanúgy, ahogy mások megöntözik a virágokat a kertben, vagy leviszik a kutyát sétálni. Én döntöm el, hogy mit és mennyit játszom, de mindenképp játszanom kell: ez a kötelező szabadság a zenében.

Szakszon Réka

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr3714747929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.