Vigyázz, miről álmodsz, mert valóra válik – Kristine Opolais, a lenyűgöző

„Vigyázz, miről álmodsz, mert az álmok néha valóra válnak” – mondta egy interjúban Kristine Opolais lett szoprán, aki tinédzserként még rocksztárnak készült, és sírva könyörgött anyjának, hogy ne kelljen operát énekelnie. Az idő azonban kitartó édesanyját igazolta, hiszen mostanra a világ legjelentősebb operaszínpadainak ünnepelt dívája, a Telegraph pedig egyenesen napjaink vezető Puccini-szopránjának nevezte. Pályája nem nélkülözi az operába illő mozzanatokat, mi pedig összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebbek közül.

kristine_opolais_c_tatyana_vlasova_web.jpg

Kristine Opolais © Tatyana Vlasova

Lüktető gazdagságú, bársonyos hangja minden egyes általa énekelt sort képes megrendítővé tenni – írta róla a New York Times 2013-ban, Metropolitan Opera-beli debütálását követően, amikor Puccini A fecske című operájának Magdáját alakította. Kristine Opolais az európai operaszíntér meghódítását a Bayerische Staatsoper Ruszalkájának címszerepében kezdte meg 2010-ben, majd a Pillangókisasszony Cso-cso-szánjaként bizonyította be végérvényesen a Covent Gardenben, hogy kivételes módon képes Puccini zenéjét tolmácsolni. A 2018/2019-es évadban ugyanitt a Tosca címszerepét énekelte – ezt követően nevezte a Telegraph napjaink vezető Puccini-szopránjának.

kristine_opolais_madama_butterfly_c_the_royal_opera.jpg

Kristine Opolais Cso-cso-szán szerepében © Royal Opera House

Eredetileg rocksztárnak készült, és utálta az operát
A lány, aki rockot akart énekelni, de végül az operaszínpadon írt zenetörténelmet – kissé talán hatásvadász kijelentés, de nem áll messze a valóságtól. Ma már kevesen gondolnák, hogy Kristine Opolais eredetileg mozisztár vagy rockénekes akart lenni. 16 éves korában anyja – aki korábban maga is operaénekesi babérokra vágyott – meghallotta lányát mikrofon nélkül énekelni, és eldöntötte, hogy klasszikus énekre fogja taníttatni az otthonuktól négyórányira található Rigában. „Mondtam neki, hogy én rockot szeretnék énekelni, de ragaszkodott hozzá. Sírtam, mondtam, hogy nem és nem, nem akarok így énekelni, ez szörnyű…” – mesélte egy alkalommal Opolais. Regina Frinberga szopránnál tanult, aki csak nagyon nehezen tudta rávezetni a klasszikus éneklés technikájára. A fiatal lány fél év után fel is adta. Nem sokkal ezután azonban a családjuk Rigába költözött, és édesanyja ismét erősködött, hogy járjon énektanárhoz. Úgy tűnik, a második próbálkozás már sokkal jobban sikerült, mert ráébresztette, hogy ezt szeretné csinálni. Az első ária, amelyben igazán rátalált a hangjára, az O mio babbino caro volt a Gianni Schicchiből. Nem véletlen, hogy az alábbi videóban egy koncert második ráadásaként is ezt választotta:

Mert kockáztatni: 18 órán belül debütált két szerepben
2014-ben valósággal zenetörténelmet írt azzal, hogy a Metropolitan Opera színpadán alig 18 óra különbséggel debütált két szerepben is. A Pillangókisasszony premierje utáni reggelen kapott egy hívást, hogy be kellene ugrania a Bohéméletbe az aznap délutáni előadáson, amelyet ráadásul élőben közvetítettek világszerte. Egy interjúban elmondta, először egyből nemet mondott, de aztán meggondolta magát. „Soha nem féltem még annyira, mint amikor azon a reggelen besétáltam az operaházba, rettenetes volt. A szöveg egyetlen sorára sem emlékeztem, mielőtt belekezdtem, teljes sokkban voltam, hogy belementem. Kiléptem a színpadra, kinyitottam a számat, és szerencsére kijött” – idézte fel a nehéz pillanatokat.
A merész lépés után menedzsere azt ajánlotta neki, hogy mindig bízzon a saját ösztöneiben, bárki bármit is mond, mert mindenki más azt javasolta volna, hogy mondjon nemet. „Az aznap reggeli döntésem óriási lökést adott a karrieremnek – mindent megváltoztatott. Abban a pillanatban születtem meg, és onnantól kezdve elárasztottak az ajánlatok. Kockázat nélkül nincs nyereség” – tette hozzá.

Volt férjével operába illő módon találtak egymásra
Az énekesnőt a Lett Nemzeti Opera kórusában töltött két év után, 22 évesen szólistajelöltként hallgatta meg a társulat új vezető karmestere, a mindössze egy évvel idősebb Andris Nelsons. A meghallgatáson Musetta keringőjét énekelte a Bohéméletből, ami olyan jól sikerült, hogy nemcsak a pozíciót, hanem a fiatal dirigens csodálatát is elnyerte, majd a Classical Singer cikke szerint is operába illő módon, a 2005-ös Tosca próbáin szerettek egymásba, ahol Opolais a címszerepet énekelte – 10 évvel később összeházasodtak, 2011 decemberében megszületett kislányuk, Adriana Anna. Nelsons és Opolais 2018-ig alkotott egy párt.

Fény és sötétség: Ruszalka és Tosca
Az énekesnő mind a szenvedélyes, mind a visszafogott karakterekből képes kihozni a legtöbbet. „Átérzem Tosca fájdalmát – mondta az énekesnő a szerepről. – Egy kicsit talán olyan is vagyok, mint ő, ezért is szeretem annyira.” A Bayerische Staatsoper 2010/2011-es évadában hatalmas siket aratott Ruszalkaként: „Ez a személyiségem másik, finomabb oldala. A személyiségünknek két oldala van – a sötétség és a fény –, számomra ez Tosca és Ruszalka.” Ugyanabban a szezonban a Royal Opera House Pillangókisasszony-előadásába ugrott be Patricia Racette helyett, a londoni közönség pedig el volt ragadtatva tőle.

Pályafutása során számtalan neves partnerrel lépett színpadra. Az alábbi videóban például Puccini Bohéméletének ismert áriáját énekli a világhírű tenor, Jonas Kaufmann társaságában. Ez a felvétel is jól érzékelteti, hogy humorért sem kell a szomszédba mennie: érdemes figyelni 3:05-nél, amikor a szerepe szerinti szerelmes összemosolygás után színlelt bűnbánással a másik oldalán vezénylő – akkori – férjére, Nelsonsra néz.

Kivételes színészi képességeit gyakran méltatják
A szoprán színészi kvalitásairól is elismerően nyilatkoznak a kritikák: a New York Times például megindítóan természetesnek, illetve született színésznőnek nevezte. Színészi képességeit a színpadon szerzett tapasztalatain túl bevallása szerint „Istentől kapta”, de sokat tett hozzá anyja művészi beállítottsága és érzelmessége is. Sokat köszönhet Andrejs Žagarsnak, a Lett Nemzeti Opera korábbi igazgatójának is: „Ő volt a legfontosabb tanárom, akitől megtanultam, hogyan viselkedjek a színpadon. Minden egyes közös produkciónk esetében rengeteget foglalkozott a színészi fejlődésemmel” – fogalmazott. A nemrég elhunyt rendező emlékére rendezett eseményen Opolais jelenlegi párjával, Jonathan Tetelman chilei–amerikai tenorral énekelt duettet.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kristine Opolais (@kristine.opolais) által megosztott bejegyzés,

Elsősorban színésznőnek tartja magát, aki tud énekelni – és nem fordítva
„Úgy érzem, inkább vagyok színésznő, aki tud énekelni a színpadon, mint énekesnő, aki tud színészkedni”nyilatkozta. Elmondása szerint mindig elképzeli, hogy minden vele történik: abban a pillanatban ő nem Kristine, hanem Tosca. Előadásmódjának és reakcióinak szerinte különbözniük kell más előadókéitól, hiszen ezek teszik egyedivé. „A legfontosabb, hogy nem érdekelnek a szép hangok (…). Színésznő vagyok, a hangomat pedig ennek rendelem alá. Ha valami durvát kell mondanom negatív energiával, az nem lehet szép. Ha csak az a célod, hogy szépen énekelj, ezt a hozzáállást tartogasd a lemezfelvételekre, de tartsd távol a színpadtól” – fogalmazott.

Verdi vagy Puccini?
A szoprán Puccini műveiben érzi a legotthonosabban magát. Szerinte Verdi technikailag nagyobb igényeket támaszt, Puccini viszont sokkal több szabadságot ad a zenei interpretáció szempontjából. Április 13-i áriakoncertjén mindkét zeneszerző műveiből válogat a Müpában – sőt Cilea, Mascagni és Giordano is helyet kapott a műsorban –, így saját tapasztalatainkra hagyatkozva dönthetjük el, melyik áll neki a legjobban.

Szerző: Kelemen Éva

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr2215316664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.