10 érdekesség a trombitafenomén Szergej Nakarjakovról

Az egykor csodagyerekként induló Szergej Nakarjakov mára a nemzetközi komolyzenei színtér meghatározó alakjává érett. A világhírű trombitaművész az 1990-es évek óta a világ legnevesebb hangversenytermeiben lép színpadra, és a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is visszatérő vendége. 2005-ben kápráztatta el először az akkor huszonöt éves fesztivál közönségét, és hatalmas öröm, hogy 2020-ban, a 40. jubileumon is velünk tart. Összegyűjtöttünk 10 érdekességet a trombitazseniről, aki áprilisban a Budafoki Dohnányi Zenekarral lép fel a Zeneakadémián.

1. Eredetileg nem fúvós hangszeren játszott
Szergej Nakarjakov komolyzenei pályafutása nem éppen zökkenőmentesen indult. Hatévesen kezdett zongorázni, ám 1986-ban, egy autóbalesetben olyan gerincsérülést szenvedett, amelynek következtében nem ülhetett sokáig, ezért édesapja, Mihail Nakarjakov javaslatára hangszert váltott. Persze nem kellett hosszasan noszogatni, egyébként sem volt maradéktalanul elragadtatva a zongorától, saját bevallása szerint ugyanis unalmasnak találta. Mindenesetre a váltás jó döntésnek bizonyult, hiszen elképesztően sikeres művész vált belőle, akit ma már trombita- és szárnykürtvirtuózként ismernek szerte a világon. 
btf2020_szergej_nakarjakov_c_thierry_cohen_2.jpg

Szergej Nakarjakov © Thierry Cohen

2. Apja a legnagyobb mestere és támogatója
Rengeteget köszönhet édesapjának, aki kezdettől fogva segítette és mindenben támogatta az ifjú Szergej zenei törekvéseit. Technikai és zeneelméleti tudását is az idősebb Nakarjakov alapozta meg, aki nemcsak klasszikus versenyművek egész sorát dolgozta át trombitára fiának, de kitartóan kutatta számára a megfelelő mestert is. Végül 1995-ben úgy döntöttek, a fiú kizárólag édesapjával folytatja tanulmányait. Nakarjakov azóta is azt vallja, mindent zongorista apjától tanult. S hogy pályája a továbbiakban is jól alakulhasson, és szabadon utazhasson a világ legnevesebb hangversenytermei között, a család először Izraelbe költözött, majd Franciaországban telepedett le. A No more wunderkind című, korai portréfilmben a szülők erről is mesélnek.

3. Nagyon hamar jöttek az első nemzetközi sikerek
A kis Szergej már 1991-ben túl volt első fesztiválsikerein: először az Ivo Pogorelich Fesztiválon ünnepelte a közönség, majd ugyanezen év augusztusában a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Litván Kamarazenekarral adott emlékezetes koncertet. A következő évben már a Schleswig-Holsteini Zenei Fesztivál vendégeként lett Davidoff-díjas, azóta pedig a világ szinte összes zenei központjában szerepelt a Los Angeles-i Hollywood Bowltól a New York-i Lincoln Centeren át a londoni Royal Albert Hallig. Ráadásul alig tizenöt évesen már exkluzív lemezszerződése volt egy hamburgi kiadóval. 

4. Nem először jár Budapesten
A többszöri költözésnek és a sok utazással járó karriernek köszönhetően Nakarjakov mára igazi világpolgárrá vált, aki több nyelven beszél, és jó előre tele a koncertnaptárja nemzetközi helyszínekkel. Magyarországon is többször járt már, bár az első alkalom nem tartozik a legszebb emlékei közé: „Amikor 1991-ben a Szovjetunióból Izraelbe emigráltunk, egy budapesti táborban töltöttük az éjszakát. Mondanom sem kell, hogy nem vezettek körbe a városon.” Később aztán ezt az emléket szép sikerek írták felül, többek között a 2005-ös, 25. Budapesti Tavaszi Fesztiválon adott legendás koncertje vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közös szereplése a Müpa színpadán, 2011-ben.
btf_25_jubileum_scan.jpg

Részlet a 25. Budapesti Tavaszi Fesztivál jubileumi kiadványából

5. Hangzatos „becenevek” ragadtak rá az évek során
A Korsholmi Zenei Fesztiválon való szereplése után nevezte először a finn sajtó az akkor mindössze tizenhárom éves Szergej Nakarjakovot a trombita Paganinijének, utalva ezzel az Európa legvirtuózabb hegedűsének tartott nagy elődre. Néhány évvel később a trombita Carusójának is kikiáltották: először a Musik und Theater kritikusa illette ezzel a hízelgő elnevezéssel, aki szerint a fiatal trombitaművész valódi carusói nívót képvisel. Nem tudni, kap-e még hasonló becenevet, de talán lesz olyan zseni a jövőben, akit mondjuk a klarinét, a hárfa vagy a cselló Nakarjakovjaként emlegetnek majd.

6. Létezik neki komponált zenemű
Jörg Widmann német zeneszerző 2002-ben született, Ad absurdum című, trombitára és kiszenekarra írt koncertdarabját kifejezetten Nakarjakovnak ajánlotta, és különlegessége, hogy már a darab eleje is (szinte) lehetetlenül gyors tempót követel meg a művésztől, így kizárólag briliáns technikájú trombitások képesek eljátszani. A művet 2006-ban mutatta be a Müncheni Kamarazenekar Essenben, magától értetődően az ihlető trombitavirtuóz közreműködésével. 

7. Technikai felkészültsége is kiemeli a tömegből 
A körlégzés azt jelenti, hogy a szájban lévő levegő kifújása közben az orron át gyorsan levegőt veszünk. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Pedig valójában annyira nehéz ez a különleges technika, hogy nagyon kevesen tudják hatékonyan alkalmazni, de Nakarjakov – a szintén világsztár, ám jazzben utazó Wynton Marsalisszal együtt – azok közé tartozik, akik képesek erre a kivételes koncentrációt igénylő játékmódra. Sőt, Nakarjakovnak már személyre szabottan készülnek az ezt a technikát követelő átiratok is. Az alábbi felvételen hallható produkció például körlégzés nélkül bajosan kivitelezhető ilyen tempóban.

8. Kevés (volt) neki a létező trombitairodalom  
A zenész repertoárja már gyerekkorában sem korlátozódott a trombitára írt művekre, hanem – kezdetben édesapja, később saját és mások átiratainak köszönhetően – egyre több olyan darabot foglal magába, amelyeket eredetileg más hangszerre komponáltak. Átdolgozta egyebek mellett Haydn C-dúr gordonkaversenyét, amelyet a 25. Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége is élvezhetett, Csajkovszkij Rokokó-variációit, de diszkográfiájában Mendelssohn- és Hoffmeister-versenyművek átiratait is megtaláljuk. 

9. Színészi babérokra is törhetett volna
Kevéssé ismert, de annál szórakoztatóbb tény Nakarjakovval kapcsolatban, hogy 2001-ben szerepelt egy japán romantikus filmben. A Taiga no itteki című, közel kétórás moziban egy Nyikolaj nevű orosz trombitást alakít, ez pedig elegendő ahhoz, hogy az International Movie Database oldalán mint színész kapjon helyet. A filmhez egyébként nemcsak szereplőként kapcsolódik, de közreműködött annak zenéjében is. Az alábbi videón megtekinthető az egész alkotás – sajnos alámondásos változatban, de pár pillanatot így is megér, hogy láthatjuk a művész e zsengéjét (többek között 6:57 körül tűnik fel).

10. Személyre szabott hangszerek
Nakarjakov nem elégszik meg azzal, hogy zenei átiratok és dedikált zeneművek készülnek számára, hangszereit is az ő igényeihez igazítva készítik. A szárnykürtje speciális, három helyett ugyanis négy billentyűvel rendelkezik, és bár eddig is létezett négybillentyűs szárnykürt, előtte nem sokan használtak ilyen hangszert – pláne nem olyan kiemelkedő muzsikusok, mint ő. Természetesen a trombitája sem szériadarab, de azt mondja, mindössze annyiban tér el az átlagos hangszerektől, hogy korpuszának mérete kicsivel nagyobb. 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr215337778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.