Lassan élj, tovább élsz? – A lassú élet művészete

Mindannyian ismerjük a közmondást: „Lassan járj, tovább érsz” – vagyis a kapkodás hibához vezet, és a jó munkához idő kell. De vajon e régi időkből való bölcsesség alkalmazható-e mai, rohanó világunkban is? A slow life mozgalom képviselői szerint igen, sőt, ez a rég keresett kulcsa egy teljesebb és ezáltal boldogabb életnek. De mi is az a slow mozgalom, és hogyan kellene lassabban élni?
200408_slow_life_c_erdei_krisztina_projektje.jpg

Slow Life - Erdei Krisztina projektje

Ki hitte volna, hogy a slow mozgalom kirobbantója pont egy gyorsétterem lesz? Történt ugyanis, hogy a legismertebb gyorsétteremlánc nagy igyekezetében, hogy a világ összes pontján jelen legyen, kihúzta a gyufát egy olasz gasztronómusnál. Carlo Petrini képtelen volt szótlanul tűrni, hogy hazájának egyik legfontosabb kulturális jelképe, a római Spanyol lépcső közvetlen szomszédságában egy McDonald’s nyíljon. Petrini élesen bírálta a gyorséttermek propagálta étkezési kultúrát, és a futószalagon gyártott és sebtében bekapott egyenételekkel szemben a piacra járást, a főzés és az étkezés élvezetét hirdette. Így született meg 1986-ban a gyorséttermi fast food ellenpólusaként a slow food mozgalom, amely néhány évvel később a gasztronómia határait túllépve az élet minden területére továbbterjedt, a városi életmódtól a munkán át a gyereknevelésig, sőt a szexig.

keep-calm-and-slow-down-10.png
Gyorsabban, többet, jobbat
A 21. század folyton rohanó fogyasztói társadalmában a „lassú” gyakorlatilag pejoratív jelentéssel bír. Aki lassú, az lemarad: lemarad a lehetőségekről, lemarad az élményekről, lemarad az életről. Már gyerekkorunk óta azt sulykolják belénk, hogy minél többet és keményebben tanulunk, annál több lehetőségünk lesz. Később a munkahelyünkön hajszoljuk a túlórákat és a határidőket, hiszen a kemény munka vezet az előléptetéshez, az előléptetés a jobb anyagi körülményekhez, a jobb anyagi körülmények pedig a boldogabb élethez. Mindeközben a minket körülvevő világ folyamatosan a carpe diem filozófiát tolja az arcunkba – egyszer élünk, és ha most nem ragadjuk meg a lehetőségeket, talán sosem térnek vissza.

Akarva-akaratlanul is belekerülünk egy láthatatlan mókuskerékbe, ahol a mulasztástól való félelmünkben mindent akarunk, és lehetőleg azonnal, miközben valójában az igazi értékek mellett néha szó szerint elrohanunk. Tegye mindenki a szívére a kezét: a több tényleg mindig jobb? És ettől a többtől vajon mi is többek (és boldogabbak) leszünk?

Cittaslow, avagy hogyan élj lassan egy rohanó nagyvárosban? 
A slow filozófia egyik legnépszerűbb ágazata a Cittaslow, amelynek célja a folyton nyüzsgő nagyvárosok élhetőbbé tétele. A mozgalmat összefogó szervezetnek ma már hivatalosan 30 különböző országból 262 város tagja – köztük Magyarországról egyedüliként Hódmezővásárhely –, és 20 különböző tagszervezetük támogatja a változás folyamatát. Céljaik közt szerepel a rehumanizált, ökológiai szempontból korrektebb környezeti feltételek megteremtése, az élelmiszerek termelésének és a települések kapcsolatának újragondolása, a közösségi helyek (fórumok) népszerűsítése.
lucianocandisani_sloth_hanging_out.jpg

A lassú tempójáról közismert lajhár © Luciano Candisani

Hasonló elveket vall a 2012-ben létrejött Slow Budapest mozgalom is, amelynek alapító különböző programok, kampányok és művészeti projektek segítségével igyekeznek felhívni a figyelmet a minket körülvevő túlhajszoltságra, és kínálnak gyakorlati kapaszkodót a lassúbb és fenntarthatóbb élet kialakításához. A ma már több mint 50 önkéntes tagot számláló szervezet előadásokat és tréningeket is tart, 2013-ban megszervezték a világ első Slow Hetének hazai rendezvényeit, 2015-ben pedig elkészült az első anti-határidőnapló is, amely a tudatosságra szoktatás mellett önreflexiós gyakorlatokkal és inspirációs anyagokkal is igyekszik terelgetni használóját a lassú élet felé.

Na de kinek van erre ideje?
A slow filozófia ellen a legtöbben az időhiánnyal érvelnek. „Fontos megértetni az emberekkel, hogy a lassítás nem azt jelenti, hogy innentől kezdve egy padon ülünk és lóbáljuk a lábunkat, hiszen meg is kell élni valamiből – szögezi le egy interjúban a Slow Budapest alapítója, Krajcsó Nelli. – A cél sokkal inkább az, hogy a mindennapokban, egy egyre gyorsuló világban, amikor nem bátorít téged senki arra, hogy ismerd meg önmagadat és legyél tudatosabb, sikerüljön befelé fordulni, a csendet megtapasztalni.”
Felgyorsult világunkban talán az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy nemet tudjunk mondani a fogyasztói társadalom felénk támasztott irreális elvárásaira. A technológia ugrásszerű fejlődésének köszönhetően a lehetőségek határai gyakorlatilag annyira kitolódtak, hogy szinte már nem is léteznek, ezzel egy időben pedig az elvárások is megsokszorozódtak. A túlzott eredményorientáltság miatt sokszor már azok a tevékenységek sem okoznak örömet, amelyekbe éppen a boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet reményében kezdtünk bele. Ahogy minden életmódváltáshoz, úgy a lassú élethez is idő kell. A mozgalom alapját adó technikák az élet minden területére jótékony hatással lehetnek, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hol és milyen mértékben tudja ezeket alkalmazni.

Mindfulness és digitális detox – az élet lassú oldala
Lassítani is csak lassan lehet – ez a slow life filozófia első alaptétele. Ahhoz, hogy eredményt érjünk el, meg kell tanulnunk elengedni az azonnali gratifikáció elvárását. Mint sok másik mozgalomnál, itt is él a fokozatosság elve – nem kell rögtön a technológiai eszközöket eldobva egy mindentől elzárt távoli farmra költözni, és ökogazdálkodásból fenntartani magunkat. Rengeteg olyan apró változást tudunk bevezetni a mindennapjainkba, amelyek hosszú távon segíthetnek minket a lassulás felé vezető úton. Már azzal is sokat tehetünk a kiegyensúlyozott életért, ha tudatosan „kikapcsoljuk” magunkat egy kicsit a hétköznapok rohanásából: kevesebb időt töltünk a telefonunkkal, vagy épp esténként a tv helyett egy könyvet választunk. Ma már rengeteg technika áll rendelkezésünkre, amelyek segítenek elsajátítani a mindfulness és a lassulás művészetét. És még mielőtt észrevennénk, a lassú élet beépül az étkezésbe, a munkába, a kultúrába, a gyereknevelésbe. Ez a filozófia élethosszig tartó fejlődésre, gazdagodásra invitál minket: törekedjünk arra, hogy megértsük saját motivációinkat, megtudjuk, mi visz minket arra az útra, hogy a mai naptól kezdve máshogy tegyük a dolgokat, mint eddig.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Ludwig Múzeumban április 8-án nyíló kiállítás pont ilyen reális, megvalósítható, részint már működő életformákat és tevékenységcsoportokat kíván bemutatni, a mindennapi életet megkönnyítő life hacktől a környezettudatos életfelfogáson át a városi balkonparasztok tevékenységéig.

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr2915482824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.02.21. 16:39:20

Nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés.

midnight coder 2020.02.21. 18:47:28

@Tralfamador75: Ez az N+1. bullshit amivel a hülyéket etetik. És közben a hülyék simán elhiszik, hogy ha követik az épp aktuális faszságot, attól majd jó lesz nekik. Ahelyett hogy elkezdenék használni a saját agyukat és gyógyírt keresni a saját egyéni szociális problémájukat, amire jó eséllyel nem a sokadik világmegváltó csodamódszer / ideológia a megoldás.

Pl. digitális detox ? Lófaszt. Nem az a gond, hogy a mobilodat bámulod a metrón a szomszéd öregasszony orrán nőtt bibircsók helyett, hanem az, hogy egész nap a faszbúkon lógsz. És ebből a szempontból huszadrangú kérdés, hogy ezt út közben a mobilodon teszed, vagy otthon a laptopodon, vagy a munkahelyi gépeden. Inkább az a kérdés, hogy miért lógsz a faszbúkon. Na és erre megint csak nem az a jó válasz, hogy mert ott van, hanem valahol az életedben. És ezt rohadtul nem fogja az megoldani, ha elmész egy csodálatos pszichomókushoz aki egy kalap pénzért cserébe rábeszél arra, hogy a metrón az öregasszony bibircsókját bámuld a telefonod helyett.

enrikokaruszo 2020.02.21. 20:16:56

@midnight coder: ...tudom, extrém ötlet, de esetleg választhatsz egy harmadik lehetőséget

midnight coder 2020.02.21. 20:23:58

@enrikokaruszo: Mint az önállóan gondolkodás, és a saját problémáiddal való szembenézés ? Persze hogy választhatsz. Kismillió lehetőség van, a Tényeket Tisztelők Társaságától a Lapos Föld Társaságáig, a kommunistáktól a fényevőig, nem is szólva a sok-sok szektáról, pszichomókusról, coachtól, életmódgurutól és más jóemberről akik mind belőled akarnak megélni.

laci_52 2020.02.21. 22:42:52

A lassú élethez eleve gazdagnak kell lenni. Aki nem az, pénzt kell keresnie és innentől nincs lehetősége ezt a stratégiát követni, mert meg is kell élni valamiből, a mókuskerékből nem működik a slow life.

Aki viszont gazdag, annak ez nem butaság: nem fog infarktust kapni, boldog és kiegyensúlyozott élete lesz.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.02.22. 07:01:48

Jó ötlet.

A liberalizmus is így, szépen lassan múlik ki.

midnight coder 2020.02.22. 08:30:45

@laci_52: Néhány száz millióval a hátad mögött amúgy is jó eséllyel boldog, kiegyensúlyozott életed lesz. De nem mindenki egyforma: van aki buliban pörögve érzi jól magát, van akinek a munkája a szenvedélye, van aki maratont futva boldog, és van aki legszívesebben egy toronyba zárkózna egy rakás könyvvel.
Nincs egy adott recept, ami mindenkit boldoggá tesz. Van akit a lassú élet tesz boldoggá, van akit az ellenkezője. Aztán vannak akik kényszerpályán vannak, mert enni kell a gyereknek. De akik nincsenek, azoktól a legnagyobb marhaság az, ha beállnak egyik vagy másik mozgalom mögé pusztán a divat kedvéért, anélkül hogy belegondolnának, hogy jó-e ez nekik.