A szomszéd fiú jön, lát, és győz – Manu Delago a hajón

Ausztria nemcsak pompás hegyeiről, kiváló sípályáiról, páratlan történelmi kincseiről és klasszikus zenei hagyományairól ismert, de egy ideje az artpop egyik fontos bölcsőjeként is bátran számon tarthatjuk: egész pontosan attól fogva, hogy Manu Delago fényes karrierje elkezdődött. A handpan első számú nemzetközi sztárja azóta minden értelemben hatalmas utat járt be, de a hegyeihez rendszeresen visszatér, és hazánkba is időről időre ellátogat, hogy megörvendeztesse egyre bővülő rajongótáborát. Legközelebb a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az A38-on ad koncertet.
btf200416_manudelagoensemble_circadian_c_pascaltriponez.jpg

Fotó: Manu Delago © Pascal Triponez

Hogy is kezdődött ez a mesébe illő történet?
Hogy lesz a méltán híres Mozarteum falai közül induló, ütőhangszerekért bolonduló srácból a handpan nemzetközi hírű mestere – ráadásul felháborítóan fiatalon, bőven a harmincadik születésnapja előtt? Lássuk csak! Manu Delago 2007-ben úgy döntött, hogy feltölt magáról egy rövid anyagot a legnagyobb videómegosztó portálra. A felvételen egy akkor még kevéssé elterjedt, alig néhány éve létező hangszeren, handpanen játszott. A videó elsöprő sikert aratott, hihetetlen gyorsasággal terjedt, és bár az eredeti feltöltés ma már nem található meg, tudjuk, hogy 2016-ig több mint ötmillióan látták. Kerestünk azonban egy másik felvételt ugyanebből az időszakból; az évek során ez is óriási népszerűségre és persze milliós nézettségre tett szert.

Bocs, de mi az a handpan?
Erről a különleges, a huszonegyedik század előestéjén, mások szerint hajnalán született hangszerről, amelyről korábban itt írtunk, nemcsak azt érdemes tudni, hogy alig húsz éve fejlesztették ki, és két összehegesztett acél félgömbből áll, hanem azt is, hogy zsenge kora ellenére „szellemi rokona” a több ezer éves hagyományokkal rendelkező tibeti hangtálaknak. Meditatív, távoli tájakra röpítő hangja mellett az az érdekessége, hogy egyszerre lehet rajta ritmust és dallamot játszani. Összetett hangzását annak köszönheti, hogy egy-egy hang megszólaltatásakor több felhang szólal meg, így egy hang helyett valójában legalább hármat(!) hallunk, ez pedig végtelen kísérletezésre ad lehetőséget. A kimunkált hangzás persze sokéves kutatás és akusztikus kísérletezés eredménye, de úgy tűnik, megérte a befektetett munka, hiszen a hangszer ma már szerte a világon óriási népszerűségnek örvend, és nagy örömünkre Manu Delago is végérvényesen beleszeretett.

Spirituális utazásra indulunk?
A fentiek alapján nem csoda, hogy a handpan vagy hangdrum hipnotikus hangjáról sokan elsősorban a spiritualitásra asszociálnak, de érdemes tudni, hogy ez a hangszer ennél jóval sokoldalúbb. Maga Manu Delago is igyekszik a lehető legtöbbet kihozni belőle: sem alkotói, sem előadói munkája nem szorítható stílusbeli korlátok közé. Eddigi pályafutása során klasszikus zenészekkel, kamara- és nagyzenekarokkal éppúgy dolgozott, mint DJ-kkel és elektronikus zenei formációkkal. Ezen a felvételen jól látszik, hogy a handpannek ma már bizony kiérdemelt helye van az illusztris komolyzenei koncerttermekben is.

De Manu Delagónak jól áll a kortárs popzene is: játszott a Prodigy lemezén, dolgozott Ólafur Arnaldsszal, a Cinematic Orchestrával, leghíresebb partnere pedig minden bizonnyal Björk volt. Ő egyébként – és itt visszautalnánk a kezdetekre – éppen a Youtube-on bukkant rá a fiatal zenészre, és annyira tetszett neki Delago zenéje, hogy nemcsak a lemezén való közreműködésre kérte fel, de meghívta turnézenekarába is, akikkel bejárta a világot.

A csoda néha extrém körülmények között születik
Amellett, hogy szívesen vesz részt különleges koprodukciókban, Manu Delago mára önálló zeneszerzőként és előadóművészként is elismert, hangszerének első számú nagyköveteként szinte folyamatosan úton van. Az alkotáshoz azonban – mint a művészek többségének – időnként neki is háborítatlan nyugalomra és a világtól való elvonulásra van szüksége. De vajon még mire? Nos, úgy tűnik, Delago szereti magát és zenésztársait szokatlan kihívások elé állítani. Előző albuma, a Parasol Peak felvétele nem máshol, mint az Alpokban zajlott, és most senki ne gondoljon egy hüttéből átalakított, bensőséges hangulatú stúdióra – az alpesi hangkísérletnek nevezett lemezt ugyanis a legzordabb körülmények között, a hegytetőn vették fel.

A zenészek beöltözve, olykor hegymászó eszközökkel rögzítve, sokszor egymást nem látva játszották fel a saját részeiket, a közönség pedig lelkesen fogadta az extrém körülmények között összehozott, lebilincselő alkotást. Akit pedig nemcsak a Parasol Peak számai érdekelnek, hanem a fentiek alapján kíváncsi lett magára az alkotási folyamatra is, az választ kaphat a kérdéseire az On Rock and Ice című dokumentumfilmből.

És hogy jön ide az alvás?
Noha a Manu Delago Ensemble legújabb, Circadian című lemezét nem a jeges hegytetőn vagy egy alpesi erdőben rögzítették, mégsem kevésbé izgalmas, mint a korábbi albumok. Delago bizonyos értelemben visszatért a gyökereihez; a különleges témájú, az alvást és álmokat középpontba helyező alkotáson az eddigieknél is több instrumentum, köztük számos ritkán látott, egzotikus vagy sokak számára akár ismeretlen ütőhangszer kapott helyet.

Jó hír, hogy a lemez hallatán kis túlzással az alvás az utolsó, ami eszünkbe jut, ráadásul a handpanre írt darabok mellett egy pörgős, dinamikus szerzemény is hallható az új anyagon, ráadásul a Zeitgeber című slágergyanús alkotásban Manu Delago dobtechnikáját is megcsodálhatjuk. Mi már alig várjuk, hogy élőben láthassuk az A38-on, de addig is: íme, a számhoz készült videóklip! 

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr9015485140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.