Tánc és háború, a jelen és a jövő, ami nem a történelemkönyvekben lakik: Akram Khan és a Chotto Xenos

Indiai gyökerek, Peter Brook, a londoni olimpia, Juliette Binoche, Olivier-díjak fémjelzik lenyűgöző karrierjét. Áprilisban társulatának legújabb előadása, utolsó szólóprodukciójának „gyerekbarát verziója”, a Chotto Xenos érkezik a Müpába. Előtte azonban részletesen elmondjuk, mitől olyan zseniális a táncművész-koreográfus Akram Khan.

200417-18_chotto_xenos_c_ben_hopper_kat_hanula_maxime_dos.jpg

Fotó/grafika: CHOTTO XENOS © Ben Hopper, Kat Hanula, Maxime Dos

KATHAK ÉS KORTÁRS

Aki 13 évesen Peter Brook legendás, kilenc óra hosszú Mahabharatajában lép a világot jelentő deszkákra, azt nagy eséllyel nem ereszti többé a színház világa. Akram Khant többek közt ez a gyerekkori élmény tette azzá, aki ma: a brit és nemzetközi táncvilág kimagasló, ünnepelt ikonjává. „Kifaragta, megmunkálta a személyiségemetmeséli a pályáját elindító élményről. – Olyan zseniális színházi emberek vettek körül, akik meghatározták, hogyan gondolkodom azóta is.”  

btf2020_akramkhan_c_lisastonehouseforthetimes.jpg

Fotó: Akram Khan © Lisa Stonehouse/The Times

Akram Khan bangladesi szülőktől származik, Wimbledonban született, ahol édesapja éttermet üzemeltetett. Hétévesen kezdett táncolni tradicionális indiai kathakot, amely a kortárs tánc mellett azóta is meghatározza Khan formavilágát. A gyerekként dadogó és selypítő művész így vall ezekről az időkről: „Láthatatlannak éreztem magam. Gondjaim voltak azzal, hogyan fejezzem ki, kommunikáljam szavakkal a gondolataimat, ötleteimet. Aztán megnyertem egy táncversenyt Michael Jackson és a brit Five Star zenéire. Akkor jöttem rá, hogy a mozgás az én kommunikációs eszközöm. Hirtelen már nem én voltam a furcsa indiai kisfiú a suliban, a társaim tudták a nevem, és gratuláltak nekem.”

„Kortárs táncosként kicsit maszkulinabb vagyok, sőt állatias! Amikor azonban khatakot táncolok, a maszkulin és a feminin között mozgok. Ez a forma megengedi az androgünitást.” A két táncnyelvet művészi karrierje során harmonikus kollázzsá, egységes egésszé gyúrta.

Saját társulatát, az Akram Khan Companyt 2000-ben alapította, célja a kezdetektől a bátorság és rizikóvállalás, az ismeretlen felfedezése, a kompromisszumok kerülése volt. Húsz év alatt a világ egyik legnépszerűbb társulatává váltak a szakma és a közönség szemében egyaránt, 2012-ben a londoni olimpia nyitóünnepségén is ők léptek fel. Khan legfontosabb előadásai közt találjuk a Sacred Monsterst, a Bahokot, a Zero Degreest, az Until the Lionst, mely a Mahabharata egy női történetét idézi meg, a mélyen személyes szólóelőadást, a DESH-t (a cím a „haza” szó bengáli megfelelője), illetve a Giselle-t, melyet az Angol Nemzeti Balettel vitt színre.

KAPOOR, BINOCHE, MINOGUE, GORMLEY, FLORENCE AND THE MACHINE

Feledhetetlen a 2008-as In-I című darab is: ebben az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche a partnere, aki addig még sosem lépett táncosként színpadra. A nem mindennapi duó egy szerelem különböző fázisait, egy eleve bukásra ítélt kapcsolat bonyolultságát, szépségét és fájdalmait mutatta be.

Az előadás díszletét a monumentális köztéri szobrairól ismert, szintén indiai származású brit szobrász, Anish Kapoor tervezte, aki máskor is dolgozott már Khannal. A Khaas című produkcióban közösen fogalmazták meg az elméleti fizika és a hindu teológia kapcsolatát. „Anish Kapoor sosem hangsúlyozza, mennyire szeretné, ha munkái spirituálisak lennének, alkotásaiból mégis végtelen spiritualitás árad. Amit létrehoz, az egyszerre valódi és teremt illúziót”mondja Khan. 

Egy másik zseniális szobrász, akivel szívesen dolgozik, Antony Gormley. A 2005-ös Zero Degreesnek a Gormley-ra oly jellemző bábuk adtak különös atmoszférát. „Kreációit nézve az az érzésed, hogy magadat vizslatodmondta Khan egy 2014-es kiállítás kapcsán, melyen a számára fontos inspirációs forrásokat vehette sorra a közönség. – Van bennük valami igazán emberi, ugyanakkor mintha agyagból, földből gyúrta volna őket: valami szentséges is.”

Akitől a kortárs képzőművészet távolabb esik, az a popkultúrában is megtalálja Khan kézjegyét. 2005-ben a popdíva, Kylie Minogue kérte fel, hogy készítsen koreográfiát a Showgirl turnéhoz, 2018-ban pedig a Florence and The Machine Big God című klipjének mozgásvilágáért felelt.

XENOS

Nehéz olyan kritikát fellelni 2018-as bemutatójáról, mely ne azt emelné ki felütésként, Khan mennyire küzdött saját testével a szólóprodukció próbái alatt. Valóban érzékletesen beszélt az interjúkban arról, hogy 43 évesen hogyan hagyja cserben a teste és miként tiltakoznak a tagjai a mozdulatok ellen. Ez azonban mind az előadás beharangozóiban, mind a kritikákban csak érzékeink pillanatnyi altatására szolgál egy kirobbanó élmény felvezetéséhez. Khan energikus, érzelmes, a mozdulatok vitalitása mellett a táncos test törékenységét és esendőségét megmutatni kész produkciójával ismét levette a lábáról a közönséget. A beszámolók rajongva dicsőítik lírai precizitását, mágikus-realista mozdulatait és azt, milyen bámulatos, vakmerő magabiztossággal csuklik össze és emelkedik fel újra és újra a színpadon, varázsolja elénk a testet, mely fizikai és lelki fájdalmak raktára.
xenos_c_jeanlouisfernandez.jpg

Fotó: Xenos © Jean-Louis Fernandez

A Xenos vállaltan az utolsó egész estés előadása, melyben táncosként szerepel, s nem meglepő módon ismét a kathak és a kortárs tánc elemei keverednek a koreográfiában. A darabot az első világháború centenáriumához kapcsolódóan mutatták be. Khan azoknak a gyarmatokról érkező katonáknak állít benne emléket, akiket a világ hajlamos elfelejteni, pedig ők is a brit birodalom győzelméért harcoltak a világégésben. A Prométheusz-mítoszból is inspirálódott, a darab egy pontján agyagból formál kis emberalakokat a lövészárokra emlékeztető, csupa homok díszletben.

A kudarcra ítélt emberiség vásznát koszolja be az egyórás játékidő alatt – az újjászületés csupán esetleges ígéretével. A produkció címe a görög „idegen” szót idézi meg. Ezzel Khan egyrészt a megformált indiai katona alakjára, másrészt a mai világban oly jellemző idegengyűlöletre, az identitás, elidegenedés kérdéskörére utal. A darabot – melyért Khan 2019-ben elnyerte a Laurence Olivier-díjat a kiemelkedő táncteljesítmény kategóriában – a nyár folyamán még el lehet csípni Franciaországban, Dél-Koreában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is.

CHOTTO XENOS

Pontosan két évvel a bemutató után, éppen ezekben a napokban került sor annak a produkciónak a premierjére, amely a Xenosból született. Sue Buckmaster rendező értelmezte újra a zseniális darabot, méghozzá ifjúsági verzióban, és a próbafolyamat pillanatai alapján egy egészen különleges és magával ragadó előadás született, amely gyerekeknek és felnőtteknek is maradandó élményt nyújt majd. A friss mű, a Chotto Xenos a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 2020. április 17-én és 18-án lesz látható a Müpában.

Az alkotócsapat abból indult ki, hogy az interneten milyen könnyen érhetők el háborús képek a gyerekek számára. Khan szerint érdemes figyelmet fordítani arra is, hogy kreatív energiák, művészi kifejezési formák segítségével lássanak rá a témakörre. Hogyan kezdődik a háború? Hogyan ér véget? Ki meséli a történetet? Susan Buckmaster úgy próbálta megragadni az eredeti darab lényegét, hogy az tetten érhető legyen a gyerekeknek szóló előadásban is. Az Akram Khan által táncolt katonát ebben a – szintén szólóra írt – változatban Guilhem Chatir és Kennedy Junior Muntanga kelti életre. A fiatal nézőket ők repítik vissza az időben, hogy az el nem mesélt, elfeledett történetek segítségével rávilágítsanak jelenünkre és jövőnkre.

„Rendkívül lényeges számomra, hogy olyan előadás szülessen, amely a felnőttek mellett a gyerekek lelkével is rezonálmondta Khan a bemutató előtt. – Fontos, hogy a történelmet egy másik perspektívából is bemutassuk. A saját gyerekeimre gondolok alkotás közben. A táncon, művészeten, színházon keresztül szeretném nekik megmutatni azoknak az embereknek a történeteit, akikre az uralkodó perspektíva felől nézve úgy hivatkozunk: mások. Háromszázhatvan fokos tudásunknak kell lennie a történelemről, ezt pedig nem fogjuk megtalálni a történelemkönyvekben.”

Szerző: Fábián Barbara

A bejegyzés trackback címe:

https://btf.blog.hu/api/trackback/id/tr2815490730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.